Nem csalódtam benne, hiszen amikor megkértem, hogy ezúttal ő válaszoljon a kérdésre, számítottam a kissé fura, ám rá nagyon is jellemző válaszra: a szarkasztikus, félig komoly, félig bohócos hangnemre, a „nemtudnimitisakarkifejezni” stílusra. És bejött. Hál’istennek. Mert olyan nagyon „hatházis”. Remélem Önök is nagy örömmel olvassák majd ezt a rövid, de annál frappánsabb választ. Évekkel ezelőtt készítettem vele egy interjút a Spektákulum rovatunkban, Beszélgetés egy szabadúszó komédiással címmel, annak a felvezető szövegéből másoltam ide a következő részt: „Rendkívüli humora van, az igaz, hogy kissé ironikus, de ha az ember ismeri, szellemi gyakorlatnak számít a vele való »társalgás«. Persze, megválogatja az áldozatait, csak azokkal teszi ezt, akiket szeret. Ha találkozásaink alkalmával nem sistereg a levegő körülöttünk a szópárbajtól, akkor tudom, hogy Hatházi András rossz passzban van”. Na, a „hatházis” jelző erről is szól: akkor most milyen passzban is van ön, kedves András? |
