Mikoriban még Kolozsvár központjában, a város egyik legszebb palotájában, ötszobás lakásban laktunk, délben (amikor még nem volt túl hideg), megnyitottuk az ablakot, hogy behallatsszon a szomszédunkban levő piarista templom harangja, amelyhez fogható talán csak a Kossuth rádióban elhangzó Déli harangszó volt. De a piarista a „miénk” volt, és mi, Hemingway „tanítványai”, sosem kérdeztük, kinek szól a harang, mert tudtuk, hogy nekünk szól… |
