Áll a gyermekember, körülveszi a muzsika, megsimogatja,
Megvigasztalja, megerősíti.
Áll a félmosolyával, érzi – tudja hiszen – fel kell állnia, ha megtisztelik a köszöntéssel, ha megölelik a muzsikával a nagyok. Meglepődik: nem számított rá, de jól esik a születésnapi köszöntés, ahogy az a sok komoly zenész neki muzsikál. A nagyok: a példaképek, és a kicsik: a barátok és a testvérbátyja. |