Ismét olyan élményben lehetett részem, mint két héttel ezelőtt a Palocsay-rendezvényen. Most a Látó az alany és a tárgy, a helyszín pedig Zilah (én végig Zilajnak írtam a dedikációkban, most is csak a korrektoroktól való félelmem kényszerít a h-ra; utólag tudtam meg, hogy Ady is így írta…) Odafelé a kocsiban hülyéskedünk, lapszámokat szerkesztünk, jövő évet tervezünk és egyéb ilyeneket művelünk. Megérkezünk, megiszunk egy kávét, fogjuk a könyvvel tömött dobozokat és Lakatos István tanár úr (néhány éve még tanítványom az egyetemen) vezetésével belépünk a Ioan Sima Művészeti Múzeumba, ahol aztán a kolléganőivel, Katival és Tündével is találkozunk. |
