Ha látogatóban vagyunk idegen földön, akár kíváncsiságból, akár udvariasságból, de megkóstoljuk az illető ország ételét, italát. Néhány napig rendben is van, hogy teszem fel csupa halat eszünk vagy olyan főtt ételeket, hogy a kanál megáll benne. A sokadik nap után, kizárt, hogy ne gondoljunk, mondjuk egy becsületes húslevesre, gulyásra, valamilyen tárkonyos ételre, töltött káposztára vagy pörköltre. Aszerint, hogy kinek-kinek mi a kedvence, odahaza mit szokott meg a szülői házban, a családban. Mi kerül az asztalra? Ez a cseppet sem költői, de annál inkább mindennapi kérdés minket, a kényszerűségből lett emigránsokat is foglalkoztat. |
