Ugyanakkor Băsescu nyilatkozata váratlan, ha azt nézzük, hogy ilyen durva, aránytalan megnyilvánulásra senki nem számított az államfő részéről. Már a külügyminiszteri állásfoglalás Vona Gábor felelőtlen kijelentése kapcsán is túlzásnak tűnik, hiszen Corneliu Vadim Tudor és a hasonszőrű román politikusok annak idején a parlamentben annyi badarságot és magyarellenes uszító szöveget gyártottak, hogy a magyar külügy egy külön vadimos apparátust kellett volna foglalkoztasson ahhoz, hogy mindenre reagálhasson. De Budapesten senki nem mosta össze a szélsőségesen nacionalista ellenzéket a román kormánnyal, mint ahogy Vona Gábort sem lehet egy lapon emlegetni a magyar kormánnyal. Ugyanakkor az is igaz, hogy időnként a magyar kormányzati tisztségviselők is hajlamosak elefánt a porcelánboltban módra viselkedni, figyelmen kívül hagyva a románok időnként indokolt, időnként indokolatlan, de letagadhatatlan nemzeti érzékenységét. Ennek ellenére elfogadhatatlan Magyarországot megfenyegetni a rendreutasítással. Az államfő zsigeri reakciójára magyarázatként szolgálhat, hogy Băsescu a Fidesz partnereként sokáig kellett cenzúrázza önmagát. A saját politikai érdekei miatt szükségessé vált együttműködés és kényszerű partneri kapcsolat okán túlságosan felgyűltek benne az indulatok, amelyeket most ellenőrizetlenül kiengedett magából. S lett ebből egy olyan durva, faragatlan, akár sokkoló nyilatkozat, ami a nemzetközi sajtót is bejárta. Băsescu önmagát adta, ami furcsán hat, hiszen az elmúlt években székelyföldi látogatásai során sokakkal elhitette, hogy az átlag román politikusnál mélyebben érti a romániai magyarok itthoni helyzetét, Magyarország nemzetiségi politikáját, és a romániai magyaroknak az anyaországgal való viszonyát. A zsigereiben azonban a nemzetállami reflexek dolgoznak, amelyek ellenőrizetlenül törtek felszínre nyilvánvaló belpolitikai megfontolásból. Csak remélhetjük, hogy külpolitikai kárenyhítésre nem lesz szükség.
