Az igazi csapattá kovácsolódott kerékpárosokat szüleik, tanáraik, diáktársaik várták az iskola udvarán, miután a két hét folyamán a „bicatúra” blogján (www.bicajzsuk.blogspot.com), és a Facebook közösségi oldalon követték kalandjaikat. „A szász falvak gyönyörű és egyben szomorú látványától kezdve a Transzfogaras vadságáig, majd a Râmnicu-Vâlcea-i nyomortól Szeben német tisztaságáig és szépségéig mindent láttunk és bejártunk. 39 egyéniséggel elindulva egyetlen csapattá formálódtunk. Talán ez a biciklitúráknak a legnagyobb erénye: megtanulunk csapatban dolgozni” – írják naplójukban.
A kilencedik alkalommal megszervezett expedíció 15 fiatalnak az első komolyabb túrája volt, a többiek évről évre kerékpárra pattannak – mondta el Solymosi Zsolt, a túra szervezője, aki „átadható” állapotban tért haza a fiatalokkal. A két hét során csupán két napszúrást, és négy esés horzsolásait kellett ellátniuk. „Örülök, hogy ugyanannyian vagyunk, mint ahányan elmentünk. Most nyugodtam meg igazán. Nincs annyi óra, hogy az ember nyugodtan elmesélje, ami két hét alatt történt” – kezdte az oklevelek átadását Solymosi. Kiderült: a szervezők tényleg mindenkit alaposan szemmel tartottak, hiszen a kiértékelő mellett a diploma egy mottót, azaz a címzettől egy – a túra során elhangzott – idézetet is tartalmazott.
„Nagyon jó csapattal mentünk az idén, első alkalom, hogy nem ült senki a traileren, hihetetlen volt, hogy üresen jött az utánfutó. Ezért tettünk rá egy ezer literes zuhanyzótartályt...” – értékelt Solymosi. Az út során nagyon sokan segítettek – folytatta –, csak pozitív élményeink vannak: amióta a tartály megvan, külön logisztikai játék volt például, hogy hol tudjuk azt megtölteni. Ez esetben a tűzoltóknak tartozunk köszönettel, hiszen ahány tűzoltóállomás útba esett, mindenhol lelkesen töltötték a tartályunkat.
„Az a tény, hogy percre pontosan ott voltunk, ahol kellett, és oda jutottunk, ahova beterveztük, azoknak az embereknek köszönhető, akik a kormány mögött, illetve a szervezésben társainkként végigcsinálták a túrát, valamint a gyerekeknek, akik végigbringázták. Néhány szabadnapot kivehettek, belefért, de nagyon kevés ilyen volt, van néhány olyan hős, aki nem ült be kocsiba.” – magyarázta Solymosi. Ehhez természetesen az is hozzájárul, hogy végig jó időben tekerhettek, bár folyamatosan 38–40 fok volt. Az, hogy az említett kisebb baleseteken kívül nem történt nagyobb gond, az annak köszönhető, hogy a csapat betartotta, amire kérték őket (követési távolság, fékezés stb.).
A János Zsigmond Unitárius Kollégium bringás csapata már a következő, jubileumi túrát szervezi, valószínűleg Törökországba.
