Most először az ellenzék is egyetlen jelölt mögé sorakozott fel annak reményében, hogy így sikerül megtörni a kormányzó Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) több mint húsz éve tartó hatalmát. Ez a jelölt a Demokratikus Frontot (DF) erősítő egykori karrierdiplomata, Miodrag Lekic.
A DPS győzelme megerősítené a tavaly októberi parlamenti választások kimenetelét, és lehetővé tenné, hogy Milo Djukanovic kormánya stabil politikai háttérrel rendelkezzék az EU-val tavaly megkezdett csatlakozási tárgyalások gyors sikerre viteléhez.
Vujanovic azt ígérte, hogy amennyiben ötéves mandátumát megújítják, „tovább dolgozik egy fejlett és demokratikus Montenegró építésén, ahol az emberek jobban élnek, és amely jó szomszéd és megbízható partner a régióban, miközben gyorsan beilleszkedik a NATO-ba és az EU-ba is”.
Lekic elsősorban a szervezett bűnözés és a korrupció elleni hatékonyabb fellépéssel kampányolt, hivatkozva arra is, hogy az Európai Bizottság tavalyi jelentése szerint az országnak többet kell tennie, hogy továbbléphessen ezeken a területeken, valamint a jogállamiság építésében.
Montenegróban a függetlenség 2006-os kinyilvánítása óta még csak egyszer tartottak elnökválasztást, 2008-ban, amikor az öt évvel korábban megválasztott Vujanovicot erősítették meg az elsősorban protokolláris feladatokkal járó poszton.
A jelenlegi elnök népszerűsége jelentős részben annak köszönhető, hogy szoros szövetségben áll a DPS-t irányító Djukanoviccsal, akit a „függetlenség atyjaként” tisztelnek a montenegróiak, és akinek tulajdonítják azt is, hogy az országot elindította az Európa felé vezető úton.
A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint Vujanovic a szavazatok 55 százalékára, Lekic pedig 45 százalékra számíthat. A részvétel ugyanakkor meglehetősen alacsonynak, csak 40 százalék körülinek ígérkezik, ami elemzők szerint Lekicnek kedvezhet.
Az ország gazdasági helyzete az elmúlt években folyamatosan romlik. A gazdasági növekedés csekély, az államadósság meghaladja a bruttó össztermék (GDP) felét, a munkanélküliség eléri a 20 százalékot, a havi 480 eurós átlagbér éppen csak a minimális megélhetési szintet jelenti.
Egy politikai elemző, Dubravka Uljarevic az AFP hírügynökségnek nyilatkozva úgy vélekedett, hogy Djukanovicék sikerének forrása az ellenzék gyengesége mellett a lakosság hozzáállása is. Az emberek szerinte tudják ugyan, hogy az ország problémáiért a jelenlegi vezetés a felelős, de a lakosság egyfajta kollektív Stockholm-szindróma áldozata. Ez a jelenség egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét, és lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – bizonyos esetekben szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt.
• A magas, elegáns, őszülő halántékú Vujanovic 58 éves, házas és három gyerek édesapja. A jogász végzettségű elnök 1993-ban kezdte politikai karrierjét. Volt már igazságügyi miniszter (1993–1995), külügyminiszter (1995–1998), miniszterelnök (1998–2002) és házelnök. Első elnöksége idején került sor a történelmi jelentőségű 2006-os népszavazásra, amelynek során a résztvevők 55,5 százaléka voksolt a Szerbiától való elszakadásra.
Ellenfele, Lekic 65 éves, és 1992-től 1994-ig volt a montenegrói diplomácia vezetője. A karrierdiplomata higgadtsága és hozzáértése nemzetközi szinten elismert. Lekic a 2012-es parlamenti választások óta aktív igazán a politikai életben. Ekkor hozta létre a Demokratikus Front nevű koalíciót, amely a legnagyobb ellenzéki erővé válva 20 mandátumot szerzett a 81 fős parlamentben. A volt külügyminiszter jelenleg képviselő, valamint a római Társadalomtudományok Szabadegyetemének oktatója. Hobbija a tenisz, házas, két gyermek apja.
