Az ünnepségsorozat Santa Clarában vette kezdetét: Che és társai 1958 augusztusában foglalták el a várost. Santa Clarában mauzóleumot létesítettek a Kuba nemzeti hőseként számon tartott, argentin gerillavezér tiszteletére, és itt őrzik a Bolíviából 1997-ben visszaszállított földi maradványait.
Mintegy tízezer ember, köztük kormányzati és katonai vezetők, valamint családtagok gyűltek össze a mauzóleum előtt. A továbbra is gyengélkedő Fidel Castro a Granma napilapban közölt írásában olyan emberként méltatta az idővel vetélytársként kezelt harcostársát, akinek ”sorsa előre kijelölt” volt, Amerikában és a világban „felébresztette a társadalmi lelkiismeretet”.
Che – Ernesto Guevara de la Serna néven – 1928. június 14-én született Argentínában. Egyetemistaként beutazta egész Latin-Amerikát, 1953-tól orvosként dolgozott a térség országaiban. A szenvedő, elesett emberek láttán formálódott meggyőződése, hogy a nyomor végső oka az Egyesült Államok kormánya, az amerikai monopóliumok támogatója és a baloldali kormányok ellensége. A „felszabadítás” reményét a latin-amerikai országok közös forradalmi harcában látta.
1955 júliusában Mexikóban ismerkedett meg a kubai emigráns Fidel és Raúl Castróval. A kubai gerillák kiképzőtáborában ragadt rá a „Che” becenév, az általa gyakran használt argentin „hé!” jelentésű szócska miatt, később már hivatalosan is így nevezte magát. Guevara 1956 végén rajta volt a Granma nevű hajón, amellyel 82 kubai forradalmár partra szállt a szigeten.
Battista uralmának megdöntése után Che Guevara a második ember lett Kubában, 1959 februárjában Castro javaslatára „született kubainak” minősítették. Még abban az esztendőben a nemzeti bank elnökévé, 1961-ben ipari miniszterré nevezték ki. A magánvállalkozások államosítását hirdető, az osztályok nélküli kommunista társadalomról álmodozó forradalmár továbbra is puritán életet élt, egyenruhát és baszk sapkát hordott, alkoholt, kávét sohasem ivott, csak a szivarozásnak hódolt.
1965-ben lemondott kubai állampolgárságáról és minden viselt tisztségéről, s megpróbálta Kongóba „exportálni” a forradalmat. 1966 júliusában Bolíviába indult 44 társával, hogy kirobbantsa azt a szocialista forradalmat, amely elvezet a földrész felszabadításához. A vállalkozás azonban kezdettől kudarcra volt ítélve, a kormányhadsereg katonái 1967. október 8-án fogták el a sebesült, halálosan kimerült gerillavezért, akit másnap a bolíviai elnök parancsára kivégeztek.
