Ilyenkor, ugye, arra gondol az ember: végre egy vállalkozó szellemű fiatalember, akinek a finanszírozási nehézségek ellenére van bátorsága üzletet nyitni. Ráadásul sikerült kereskedelmi helyiséget találnia Kolozsvár Váci utcájában. Vagy inkább a megyeszékhely Friedrichstrasséjában.

Megjelent a hirdetés, már-már el is felejtettem az egész történetet. Csakhogy a minap ugyanaz az ismerősöm szórólapokat osztogat a Jókai utca közepén. Egy lejt ad át nekem. Nézem, mi lehet ennek az apropója. – Majd gyere be az üzletbe vásárolni! – mondja vidáman. Csak annyi tudok motyogni, hogy eredeti ötlet a zöld egy lejes papírpénz-imitációra rányomtatni a túrkáló reklámját. És persze, sok sikert!

Másnap jön az igazi meglepetés. Yahoo messengeren: „Turkálót nyitottunk a Jókai utca 4 alatt (Kopiernicus mellett az udvarban, románul: str. Napoca), így akarjuk előteremteni az ERMACISZA fenntartásához a szükséges javakat. Térj be hozzánk, és szólj az ismerőseidnek is. Köszönjük. Az árú kiváló minőségű, az árakat igyekszünk alacsonyan tartani, de ezekről csak személyesen győződhetsz meg. Fontos tudni: minden pénteken 50%-os, szombaton pedig 75%-os kedvezménnyel árulunk. Szeretettel várunk üzletünkbe. Előre köszönöm, hogy betérsz hozzánk.”

Ez nem semmi, gondoltam magamban. Eddig is túrkálóból vásároltam, de most a közmegítélésükre adó személyek is nyugodtan betérhetnek a túrkálóba, hisz egyértelműen nemes cél szolgálnak: valamely ruhadarab megvásárlásával fenntartanak egy erdélyi magyar civil szervezetet. Félő viszont, hogy mindenki pénteken és szombaton rohamozza meg az üzetet, s akkor még a gázszámla kifizetésére sem jut...

Indulhat a turkálás!