Kezdjük talán azzal, hogy a Magyar örökség-díjban részesített temető értékes, műemlékjellegű sírjainak országos nyilvántartásba vételét az 1980-as évek elején Balogh Edgár kezdeményezte, azután Jakó Zsigmond is próbálkozott az illetékes hatóságoknál. Mindkettőjük részére alulírott készítette a jegyzéket. A 90-es évek elején, a már működő Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) elnöke, Balogh Ferenc mérnök az éppen készülő új országos műemlékjegyzék kiegészítéseként juttatta el házsongárdi listánkat Bukarestbe. Ezeknek a próbálkozásoknak egyike sem járt eredménnyel. Mindegyik jegyzék 200 körüli magyar és román sírt, néhány kriptát ölelt fel. Szerény eredménynek talán azt tarthatjuk, hogy a Hivatalos Közlönyben 2004-ben megjelent és jelenleg is érvényes műemlékjegyzékbe az Emlékházak és -helyek fejezetbe felvették a kolozsvári „Központi temető”-t is. Míg más városok híres temetőinél néhány sírt külön is felsorolnak, a kolozsvári sírkert egyetlen emlékművét, kriptáját sem említik.
Az 1999-ben Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet tanárnő kezdeményezésére megalakult Házsongárd Alapítvány több mint tíz éves csendes munkálkodása során számos síremléket, kriptát mentett meg a pusztulástól, még fellelhető régi köveink jó részét is szakszerűen restauráltatta. Be kellett azonban látni, hogy ilyen módon alig lehet lépést tartani a természetes, s még inkább az előidézett pusztulással. A temető „megmentésének” egyetlen járható útja a törvényes keret biztosítása. Vagyis ne a temetői irodában éppen alkalmazott tisztviselők kénye-kedvétől, netán anyagi érdekeitől függjön valamely sír megmaradása. A műemlékjellegű sírok listáját be kell iktatni az országos műemlékjegyzékbe.
A mostani kormány beiktatását követően mind Markó Béla miniszterelnök-helyettes, mind pedig Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter ígéretet tett arra, hogy rendezik a Házsongárd ügyét, mindent elkövetnek a jelentős sírok műemlékké nyilvánításáért. A műemlékjegyzékbe való felvétel tulajdonképpen a művelődésügyi miniszter aláírásával véglegesítődik. Amikor aztán a Házsongárd Alapítvány elkezdte a munkálatokat, kiderült, hogy az eljárás sokkal bonyolultabb, mint azt sejteni lehetett. Sírról sírra szinte ugyanazokat a lépéseket kell megtenni, mint amikor egy házat akarnak műemlékké nyilvánítani. A sírok és kripták jegyzékét megint alulírott készítette el. A megállapodás szerint körülbelül 250 sírt kellett kiválasztani, úgy, hogy a halottak közt románok is legyenek. Eleve csak a temető történelmi részével foglalkoztunk, tehát a Brassai-sír mögötti területegységekről egyetlen sírt sem vettünk jegyzékbe. Hasonlóan kihagytuk a Lutheránus temetőt, minthogy ott rengeteg a jelentős síremlék, de ezek egyelőre nincsenek veszélyben: a fenntartó egyház elöljárói felelősségteljesen kezelik a sírkertet. Így nem került be a jegyzékbe sem Kós Károly, sem Kacsó Sándor, sem pedig Reményik Sándor nyughelye.
Az alap-jegyzéket Gergely Erzsébet átnézte, néhol kiegészítette, s románra fordítva átadta Virgil Popnak, a Kerületi Műemlékvédelmi Felügyelőség titkárának. A műemlékes szakember, egyetemi tanár szintén átnézte, kiegészítette a jegyzéket, s a sírokat, síremlékeket, kriptákat kategóriánként egy táblázatba iktatta. Kijelölte azokat a feladatokat, amelyeket a továbbiakban el kell végezni. Ő maga vállalta, hogy diákjaival nyári gyakorlatként elvégzi a kripták mérnöki felmérését. Az feladatok sokasága miatt a jogi személyiséggel és szakemberekkel rendelkező Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságot is be kellett vonni a munkálatokba. Ezután pályázatokkal sikerült a Szülőföld Alaptól és a Bethlen Gábor Alaptól fedezetet teremteni a legköltségesebb művelet elvégzésére: ez a sírok egyenkénti kataszteri bemérése volt az országos koordinátarendszernek megfelelően. Ez egyben a temetői utak, ösvények bejelölését is magával hozza, úgyhogy a sírkert egészen pontos térképe most születik meg. Erre a felmérésre az elmúlt nyáron került sor egy szakosodott cég s néhány egyetemi hallgató részvételével, a Házsongárd Alapítvány és a KLMT irányításával. Összesen mintegy 350 sír helyét jelölték be, de ezek nem mind kerülnek fel a jegyzékre.
Itt utalnunk kell arra, hogy a temető adminisztrációja, amikor tudomást szerzett arról, hogy több száz sírt műemlékké akar a Házsongárd Alapítvány nyilváníttatni, egyszerre ellenségessé vált. Minden módon megpróbálja akadályozni az alapítvány tevékenységét. A kataszteri felmérés kezdetekor még a szakembereket is kiutasította a temetőből. Megtagad minden adatszolgáltatást. Felettes szerve – a polgármesteri hivatal – nem hajlandó jobb belátásra bírni őket.
A kataszteri felmérés még csak az előkészületekhez tartozik. Minden egyes sírról, kriptáról külön adatlapot kell felállítani, amelyen szerepelnie kell a fényképnek, mérnöki rajznak, a sír leírásának, a benne nyugvó személy érdemeinek, s nem utolsó sorban a temetői nyilvántartásban szereplő sír-jelzetnek. Ez utóbbi kiadására valamilyen módon kényszeríteni kell majd a temető irodáját. Rövidesen egész pontosan véglegesítjük a jegyzékben maradó sírokat, s utána következik az adatlapok összeállítása. Óriási munka!
Az egész temető-dossziét majd a Házsongárd rövid története és jelentőségének ismertetése fogja bevezetni, s szakemberek aláírásukkal hitelesítik az adatokat. Bukarestben újabb bizottság elé kerül a dosszié, s majd annak javaslatával tehetik a miniszter asztalára aláírás végett.
Az idő nagyon sürget. Még az idén ősszel le kellene zárni a kolozsvári munkálatokat. Hogy aztán az utolsó véleményezés még a jelenlegi miniszteri mandátum alatt megtörténjék, s a szentesítő aláírásra sor kerülhessen. Reméljük, ezúttal nem marad el az eredmény.
