Családjával együtt Relly Mihalevici a ’30-as években költözött a fővárosból Kolozsvárra, majd 1944-ben Auschwitzba és más, németországi és lettországi lágerekbe deportálták őket. Sorsukról, túlélési lehetőségeikről szól a Limes Kiadónál 2007-ben megjelent Destin şi supravieţuirecímű önéletrajzi kötete, idén megjelent könyve pedig egyedi lehetőséget kínál az olvasók számára, hogy megismerjenek egy olyan személyt, akinek egy időben több identitása is van– magyarázta Tibori, kifejtve: a szerző kiválóan beszél magyarul, németül és angolul is, ugyanakkor az orosz kultúrát is jól ismeri.
Voichiţa Pălăceanu-Vereş, a kiadvány szerkesztője már 2–3 oldal elolvasása után úgy érezte, nem csalódott, hogy kézbe vette a kéziratot. Mint mondta, előbb „lélekkel, majd ésszel is olvasta”, az írónő azonban már az első perctől fogva közel állt a szívéhez. – Míg 2007-ben megjelent munkájában saját és egyéni történetét mutatja be, a Noémiben sikerül megtalálnia azt az egyedi hangot, amely minél több embert megszólít – hangsúlyozta Pălăceanu-Vereş, hozzátéve: függetlenül attól, hogy az ember ismerte-e előzetesen a szerzőt, a könyvet lapozgatva hamar rádöbben erre a megmagyarázhatatlan ismeretségre, barátságra.
Sanda Cordoş irodalomtörténész és -kritikus reményét fejezte ki, hogy minél többen elolvassák a könyvet, annál is inkább, mert egy nő boldogulásáról, túléléséről szól, aki adott ponton meg is jegyzi a regényben: fontos, hogy az ember túlélő maradjon („să rămâi o supravieţuitoare”). Amellett pedig, hogya főszereplő nagyon odafigyel a körülötte élőkre, és ezáltal érdekes életutakat ismerhetünk meg, a második világháború utáni 50 esztendőt jellemző érzéseket, ideálokat, véleményeket is a nagyközönség elé tárja, politikai és szociális vonatkozásban egyaránt. Ugyanakkor pedig zsidó identitásával is szembe kell néznie, választ keresve a kérdésre: ki is ő tulajdonképpen – összegezte az irodalomtörténész.
A méltatások után a szerző köszönetet mondott a jelenlévőknek, valamint barátainak is, akik az írás folytatására biztatták. – Ha ők nincsenek, és nem biztatnak, amikor a felénél abba akartam hagyni, akkor ma nem találkozunk itt – mondta Relly Mihalevici, megjegyezve: mivel képzelőereje nem túl gazdag, emlékeit használta fel a regény megírása során. Hogy igazából mennyire pontosak ezek az emlékek, időközben mi minden törlődött ki és értékelődött át a tudatában, ő maga sem tudja már, de igazából nem is ez a lényeg.
Aki pedig kíváncsi, hogy tulajdonképpen ki is a főszereplő, hová és kihez tartozik Noémi, illetve maga Relly Mihalevici, vegye kézbe a kötetet, a rendezvényen elhangzottak alapján garantáltan nem fogja megbánni.
