A rendszerváltást követő időszakban tíz kiadást ért meg az AnnART Nemzetközi Élőművészeti Fesztivál: ezalatt mintegy 121 művész fordult meg a Szent Anna-tó környékén a világ 26 országából (Kanada, Spanyolország, Magyarország, Szerbia, Lengyelország, Svájc, Anglia, Belgium, Amerikai Egyesült Államok stb.). Többek mellett Alastair MacLennan, Dan Perjovschi, Bukta Imre, Boris Nieslony, Cosmin Pop, Veres Szabolcs, Seiji Shimoda, Roy Vaara és Ion Grigorescu is résztvevője volt a nyaranta megszervezett fesztiváloknak. A szemlét eleinte, 1990-ben és 1991-ben Baász Imrével, majd ezt követően egyedül szervezte meg Ütő Gusztáv, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola korábbi diákja. A sepsiszentgyörgyi születésű képzőművész számos területen bizonyított élete során, festőként, grafikusként, performanszművészként, díszlet- és jelmeztervezőként és akcióművészeti kutatóként is ismert a neve itthon és külföldön egyaránt. Baász Imrével, Bob Józseffel, Damokos Csabával, Fazakas Gyulával, Miklósi Dénessel, Pethő Barnával és Szigeti Pálmával közösen 1991-ben alapítopítta meg az ETNA Alternatív Művészeti Csoportot, keretet adva az addig megszervezett performanszoknak.

Jól döntött Feleki Károly, a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem Fotó-, Videó- és Számítógépes Képfeldolgozó Tanszékének vezetője, hogy Ütő Gusztávot meghívta Kolozsvárra. Szívesen is jött: amint arra később rávilágított, volt diákjainak és az érdeklődő idegeneknek a tekintetét szemlélve úgy érezte: munkásságának megkoronázása volt a mostani alkalom, hogy éppen Kolozsváron, Erdély történelmi fővárosában adhatta át az érdeklődőknek tudásának egy részét.

Közel háromórás előadása keretében a képzőművész bemutatott néhány olyan performansz-részletet, amelynek az eredetije 1990 és 1999 között készült a Szent Anna-tó partján. Az alkotásokat videókamerával örökítették meg, hogy a fesztivál résztvevőin túl mások is részesei lehessenek az élményeknek. – Néha egy fehér-fekete fénykép többet mond, mint egy egyórás videó. Persze csak akkor, ha a fotós jó időben jó helyen volt. A performanszt ezért is nehéz videózni, hiszen a művésszel és annak cselekedeteivel való összhang nélkül mit sem ér az egész – magyarázta a zsúfolásig megtelt teremben Ütő Gusztáv. Mint kiderült, kisebb-nagyobb gubancokba egyaránt ütköztek a fesztiválok szervezése és lebonyolítása során, több mint tíz év távlatából azonban ezek háttérbe szorultak, emlékezzünk inkább a kellemes pillanatokra, biztatott a művész. Úgy vélte: az AnnART fesztivál óriási lehetőséget biztosított, hogy a Romániában tevékenykedő alkotók kapcsolatokat teremtsenek a külföldiekkel, amelyeket aztán kötelességüknek éreztek fenntartani. – Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Sepsiszentgyörgy a kortárs képzőművészet vérkeringésébe bekerüljön világszinten: ezáltal sikerült volt tanítványaimat eljuttatni többek között Japánba, Észak-Írországba vagy Lengyelországba. Márpedig én annál büszkébb vagyok a diákjaimra, minél nagyobb sikereket érnek el a világ különböző pontjain – mondta.

S hogy mivel foglalkozik mostanság? – Jelenleg minden energiámat és időmet arra fordítom, hogy a 2005-ben elkezdett doktori dolgozatomat befejezzem. Az elmúlt évek-évtizedek során Sepsiszentgyörgyön kineveltem az „ellenzékemet”, azokat a fiatalokat, akik egészen másként szemlélik a világot, mint én. Rengeteg példát adtam nekik, hogy miként lehet és miként kell igazán jól szervezni, ők pedig nagyon szépen kamatoztatják ezt a tudást – magyarázta lapunknak Ütő Gusztáv. Kifejtette: volt diákjai, akik Kolozsváron, Temesváron, Nagyváradon, Iaşiban, Bukarestben vagy akár Budapesten folytatták tanulmányaikat, amellett, hogy művészként meg tudnak élni, fontosnak érzik a közösségek összekovácsolását. Örömmel tölti el, hogy Sepsiszentgyörgyön jelenleg négy-öt művészeti csoportosulás is működik, s bár egymáshoz képest valamennyi más értékeket képvisel, valamennyi szépen tevékenykedik. Büszke ezekre a csoportosulásokra, s azt mondja, amiben csak tudja, támogatja is őket. – 2000 után annyira szétterebélyesedett a megnyilvánulási lehetőségek tere a művészetekben, hogy szinte össze sem tudjuk fogni valamennyi tényezőt. Ez viszont jó, hiszen a közönségnek van miből válogatnia, a klasszikus műfajok – festészet, szobrászat, grafika stb. – mellett az alternatív, kísérleti jellegű tevékenységek is teret kapnak – ecsetelte.

Elismerően értékelte Ütő Gusztáv előadását Dorel Găina fotóművész, a képzőművészeti egyetem tanára is, aki utalt a kolozsvári akcióművészeti mozgalmak működésének fontosságára (Ecsetgyár – Független Kulturális Központnál, BBTE Színház- és Televízió Karán stb.).

– 1990-től, amióta az egyetemen oktatok, folyamatosan azt tapasztalom, hogy a diákok egyebekkel is szeretnek foglalkozni, mint amit az általuk hallgatott szak megad nekik vagy elvár tőlük. Ha valaki szobrászatot tanul, festeni is szeretne, a festészetis hallgatók pedig inkább fotóznának. A ’90-es években rengeteg diákunk foglalkozott akcióművészettel, előadásaikkal különböző alternatív helyeken (Tranzit Ház stb.) szerepeltek. A Fotó-, Videó- és Számítógépes Képfeldolgozó tanszéken szükségét éreztük, hogy az opcionális tantárgyak közé a performanszt is betegyük, hiszen ezáltal a művészet eme ágának szakmai előírásait is megismerhetik a hallgatók – magyarázta a Szabadságnak Feleki Károly. Az egyetemi oktatótól azt is megtudtuk, hogy eleinte az ott tanuló diákoknak szánták Ütő Gusztáv előadását, az érdeklődésre való tekintettel azonban végül bárkit szívesen láttak. Jól gondolkodtak: amellett, hogy eloszlattak néhány, a performansz műfajával kapcsolatos előítéletet, minden bizonnyal sokan kedvet kaptak, hogy kipróbálják magukat ezen a téren. Talán majd egyszer Kolozsváron is lesz egy, az AnnART-hoz hasonló fesztivál, ki tudja…