A felszínen a bányászok fogadására a családtagok és a barátok, valamint az újságírók hada mellett megjelent Sebastián Pinera chilei, továbbá Evo Morales bolíviai elnök is. Pinera az emberiség történetében egyedülállónak nevezte a mentési akciót. „A mélyben rekedt bányászok esete – a februári földrengéshez hasonlóan – megmutatta, hogy ha Chile összefog, hatalmas dolgokat képes véghez vinni” –hangoztatta az államfő.

Az első bányász, a 31 éves műszakvezető, Florencio Ávalos a mintegy 400 kilogramm önsúlyú és 4 méter hosszú, cső alakú mentőkapszulában minden különösebb viszontagság nélkül tette meg a felszínre vezető utat. A hatóságok őt szemelték ki arra, hogy elsőként hagyja el a menedékhelyet, ahol társaival együtt 69 napot töltött. Ávalos feladatul kapta azt, hogy az előzetes becslések szerint mintegy egy órán keresztül tartó út során tájékoztassa a hatóságokat az emelkedés tapasztalatairól, ami kulcsfontosságú a többiek kiszabadítása szempontjából.

Az ember nélküli tesztutat követően leérkezett a mélybe a mentőcsoport egyik tagja, hogy segítse a bányászok felszínre hozatalát. A vájárok hatalmas üdvrivalgással fogadták a felszínről érkezett társukat, Manuel Gonzálezt, a Codelco állami bányaipari vállalat mentési szakértőjét. González után a haditengerészet egyik orvosa indult a mentőkapszulával a menedékhelyre, és leérkezése után azonnal megkezdődött a bányászok felszínre hozatala.

A felszínen a családtagok, barátok és ismerősök fogadták a bányászokat

Pszichológusok szerint komoly jellemváltozást lehet majd megfigyelni a többhetes föld alatti fogság után a külvilágba visszatérő bányászoknál, akiket valóságos „sztárként”, hősként ünnepelnek. Anyagi gondjaik várhatóan nem lesznek, hiszen filmesek és könyvírók hada akar pénzt csinálni történetükből. A magyar származású chilei bányatulajdonos, Leonardo Farkas a 33 bányász családjainak egy-egy 10 ezer dollár értékű csekket ajánlott fel az ágazat nevében, ezenfelül pedig létrehozott egy alapot a bajba jutott vájárok megsegítésére. További bevétellel kecsegtet az a 10 millió dolláros kártérítési per is, amelyet 27 érintett család indított a San José-i bánya tulajdonosai ellen.

Claus Behn, a Chilei Egyetem professzora a hirtelen és nagy mennyiségben az ember ölébe hulló pénz kapcsán hangsúlyozta: ilyen helyzetben rendkívül fontos az, hogy az illető megfelelő pénzügyi tanácsokhoz jusson, különben elfolyik a nagy vagyon. A professzor szerint a bányászokra rendkívül megterhelő alkalmazkodási folyamat vár: először a média ostromát kell kiállniuk, hiszen az egész világ a legutolsó részletekről is tudni akar, és persze hírnevet és pénzt ajánl a legapróbb információmorzsáért is; és mindezt pedig csak tetézi a család túláradó figyelme.

A chilei kormány megígérte, hogy legalább hat hónapon keresztül pszichológiai segítséget biztosítanak a 33 bányásznak. Jaime Manalich egészségügyi miniszter szerint a vájárok közötti egység, a kialakult fegyelmezett csapatmunka nagy segítséget jelent majd az új kihívások kezelésében, és a legtöbb hozzátartozó is azt reméli, hogy a 33-ak a föld mélyén együtt átélt ijesztő pillanatok és hosszú órák után a jövőben igazi támaszt nyújthatnak majd egymásnak.

Brandon Fisher, a mentési munkálatok dandárját, a mentőalagút fúrását végző Center Rock vállalat elnöke azonban erősen kételkedik abban, hogy a bányászok barátsága kibírná a médiafigyelem és persze az így szerephez jutó pénz miatti nyomást, amelyet sokszor a családon belüli kapcsolatok is megsínylenek. A problémát illetően rendelkezik már némi tapasztalattal: a cég 2002-ben egy pennsylvaniai bányakatasztrófa mentési munkálataiban vett részt, és felszínre hozott kilenc férfit, akiket tévékamerák hada fogadott megmenekülésük pillanatában. Az intenzív médiaérdeklődés után azonban egyes esetekben a családi és baráti kapcsolatok nem bírták a nyomást.

Tegnap estig a bányában rekedt 33 vájár több mint egyharmadát már sikeresen felszínre hozták.