A székelyudvarhelyi csapatot 1999-ben alapította Molnár Endre „Monyo”, akit korábban a Kopó Blues Band szólógitárosaként virtuóz játékáért a Diákzenekarok Fesztiválján különdíjjal jutalmaztak. Kezdetben instrumentális zenét játszottak, majd 2002-ben Baba (Fazakas Ilona) énekesnőként és szövegíróként csatlakozott hozzájuk. A napokban megjelent új lemezükön stílusteremtő zenét játszanak, amiről a Decibelnek Monyo árult el részleteket.

– Gyakorlatilag egy új stílusirányzaton dolgozunk már másfél éve. Ezt az általunk cold rocknak nevezett irányzatot a frissesség, a hűvösség, az új zenei irányzatok felé való nyitottság jellemzi. Tudatosan kerüljük a tradicionális elemeket, ami persze nem azt jelenti, hogy nem szeretjük a bluest vagy a magyar népzenét, de ezeket már nagyon sokan művelik nagyon jól. Mi pedig a saját utunkat kell járjuk, ezért fejlesztettük ki a cold rockot, ami remélhetőleg létjogosultságot nyer Erdélyben, Magyarországon és esetleg távolabb is. Nagyon szeretnénk például Londonban is elismertetni a mi „kis székely” rockzenénket...

– Azonkívül, hogy stílusteremtőnek szántátok, miben különbözik ez az új lemezetek a korábbiaktól?

– Sokkal dallamosabb és jóval kevesebb gitárszóló hallható rajta, a dalszövegek pedig angol nyelvűek. Ezeket a zene ihlette, gyakorlatilag a dallammal egy időben születtek meg, annyira természetesen „gurultak” ki belőlünk. Az első, Romániában megjelent albumon még instrumentális szerzemények vannak. Miután megjelent, felvételiztem a Kőbányai Zenei Stúdió gitár szakára, ahol olyan neves előadóktól tanulhattam, mint Maróti Zoltán, Póka Egon, Babos Gyula vagy Kormos János.

– Érezted-e az eredményét mindannak, amit a Zenei Stúdióban tanultál?

– Természetesen nagyon sokat segített és ez hallható is a Szlogenek, Szlengek, Vakerok című első, Budapesten megjelent albumunkon, amin már Baba énekel, aki szintén a Zenei Stúdióban tanult. Ezt követte 2008-ban a Freedom II, ami szintén instrumentális album és a jazz MP Cold című nagylemez. Ezen jazz-rockot játszunk Fekete Istvánnal, a Zenei Stúdió egyik tanárával. Tavaly kiadtuk a 2002-ben rögzített Blues Balkán című albumot, valamint a Chill out Yogát, ami meditatív jellegű, instrumentális szerzeményeket tartalmaz. Most pedig itt van a Cold Rock, ami fontos mérföldkő a Monyo Project életében.

– Melyek azok a dalok, amiket kiemelnél róla?

– Az eddigi visszajelzések alapján a Running, a Kiss the Sun és az I Don’t Wanna Stop lehetnek a rádiós kevencek. A Running a mai rohanó világról szól, melyben az emberek átgázolnak egymáson. Az eddigi bonyolultabb dalainkkal ellentétben ez egy egyszerű, három akkordos, de nagyon lendületes, pörgő dal. A Kiss the Sunt a két székely jelkép, a Nap és a Hold ihlette, ami a Project logójában is benne van. Kemény, metálos riffel indul, majd az énekkel átmegy popzenébe és lüktető, latin rockos ritmussal végződik. Az I Don’t Wanna Stop egyszerű rocksémára épül, de modern, emo, new wave elemek vannak benne. Gyors dal, bár témája a szerelem.

– Milyen repertoárral készültök a kolozsvári koncertre?

– A Bulgakovba unplugged koncerttel készülünk, az új dalokon lesz a hangsúly, de néhány meglepő feldolgozást is eljátszunk majd. Babán és rajtam kívül Sófalvi Bálint fog dobolni, Péter Attila meg gitáron és basszusgitáron játszani. A lemezbemutató koncertsorozatot Székelyudvarhelyen kezdtük, majd Kolozsvár után Csíkszereda, Zilah és a budapesti Gödör Klub következik. Jövőre remélhetőleg Londonba is eljutunk.