Erich Türk három, szintén billentyűs, historikus hangszerrel lepte meg közönségét: spinétet, csembalót és klavikordot láthattunk, amelyeket a művész be is mutatott. Műsora az olasz, francia és német „billentyűs” barokk zene tájaira kalauzolta közönségét. Érdekes volt felvilágosítást kapni a régi hangszerekről, a hangolásokról és ezt követően hallani is a csodálatos zenét. Erich Türk fokozatosan vezette hallgatóit egy olyan világba, amelyben kellemes, elkápráztató és felemelő érzés lehetett élni. Az olasz toccata merész és élénk gesztusai, a francia szvitek finom „hangfürdői”, a klasszikus szonáta játékos kimértsége minden szempontból elkényeztette a hallgatókat. Erich Türk játékában természetes könnyedséggel ötvöződik a virtuozitás, az egyszerűség, a kimértség és az érzékeny játék. Jelen írás csupán szerény próbálkozás annak az élménynek a visszaadására, amit Erich Türk mesteri előadása nyújtott.
