Az egyéves barokk koncertsorozat másik célja, hogy elősegítse az olaszországi, szlovéniai és romániai régizene előadóművészek közötti együttműködést. A projekt részeként vonós hangszerkészítő mesterkurzust is szerveznek, amelynek résztvevői a híres cremonai hangszerkészítők hagyományaival ismerkedhetnek meg. A projekt az Európai Bizottság 2007 és 2013 között zajló kulturális programjának része, amelyet az Európai Unió támogat. A projekt kezdeményezője és főszervezője a trieszti Panta rhei kulturális egyesület (elnöke Angelo D’Eri), művészeti vezetője Stefano Casaccia trieszti professzor. Partnerként vesznek részt a Novo mesto-i Friderik Irenej Baraga Kulturális Intézmény és a kolozsvári Flauto Dolce Együttes. A projekt keretén belül 18 barokk koncert valósul meg egy év leforgása alatt mindhárom országban. A sorozat egy világi és egy egyházi zenei ciklusból áll.
A koncertek létrejöttében közreműködnek a trieszti Nova Academia együttes (művészeti vezető: Stefano Casaccia), a Novo mesto-i Milko Bizjak orgonaművész és zenész társai a Jurij Slatkonja Konzervatóriumból, valamint a kolozsvári Flauto Dolce Együttes (művészeti vezető: Majó Zoltán) és meghívottja, Mihaela Maxim szoprán énekesnő. Ki kell emelnünk az olasz együttessel mindvégig közreműködő Angelo Manzotti világhírű férfiszoprán énekest, illetve azt a tényt, mely szerint minden résztvevő együttes – amint azt a projekt címe is érzékelteti – saját országának régi zenéjéből (is) ad ízelítőt.
Olasz művészekkel együtt lép fel Manzotti
A trieszti együttes meghívottja, és ugyanakkor a fesztivál sztárvendége Angelo Manzotti, „az új Farinelli”.
Angelo Manzotti, férfiszoprán, egész életét annak szentelte, hogy újra felfedezze a kasztráltak repertoárját, Monteverdi L’incoronazione di Poppea operájától Rossini Palmirajáig, különös tekintettel a tizennyolcadik századi zeneszerzőkre: Vivaldi, Pergolesi, Händel, Scarlatti, Hasse, Mozart, stb. Egy hosszú ideig tartó fizikai képzésnek köszönhetően, ami már tizenkét éves korában megkezdődött, Manzotti tökéletesítette az énektechnikáját, amely alapvetően eltér a hagyományos kontratenorok technikájától: egy sajátos módszerrel - amely lehetővé teszi, hogy hangszálainak csak az első része rezegjen, ezáltal csökkentve azok hosszúságát, ami természetesen rövidebbé és egy női gégéhez hasonlóvá teszi – meg tudja szólaltatni a női szopránra jellemző teljes hangterjedelmet, rugalmasságot és volument, mely a felső e-től a mély bariton hangokig terjed.
Miután a híres Rodolfo Cellettivel tökéletesítette ezt a technikát, 1992-ben megnyerte a philadelphiai „Luciano Pavarotti” nemzetközi versenyt és 1995-ben megkapta az Opéra International „Timbre de Platine”díját Farinelli áriáinak első nemzetközi hangfelvételéért. Ezzel a műsorával világszerte megszakítás nélkül 1994-ig turnézott. Angelo Manzottinak nagyon intenzív koncert tevékenysége van, Európa-szerte fellépett Londontól Isztambulig, Madridtól Tallinig, Velencétől Helsinkiig.Több mint 25 CD-je jelent meg, többek között: Monteverdi: Il Ballo delle ingrate (1996), Anonim: Lamento del castrato (1996), Rossini: Palmira (1997), egy Vivaldi-áriak gyűjtemény (1999), a dordrechti „Belcanto Festival” koncertjének élőfelvétele (1995), Händel: „Brute Furie degli orridi abissi” (2001) és egy Campra-motetták gyűjtemény (2002).
Angelo Manzotti különleges tehetségű művész, a világ rangos komolyzenei színpadain bizonyított már. Tehetségét, képességeit a tekintélyes zenekritikusok Farinelliéhez hasonlítják, aki az 1700-as években császároknak és királyoknak énekelt.
