A kutyák az emberi nyelv töredékét értik csak meg, a kutatások szerint egy átlagos kutya 20-30 szót ismer, de a legintelligensebbek sem tudnak többet 80-nál.
Azonban, ha jobban belegondolunk, ezzel a néhány szóval, pontosabban utasításokkal és tárgyak megnevezésével is minden szituáció megoldható. Csányi Vilmos etológus Bukfenc mindent tud... című művében ezt egy családmodell alapján mutatja be, ahol este a férj hazamegy, és otthon a felesége fogadja. A férj csak rámutat a különbözõ tárgyakra (vacsora, sör, ágy stb.) és néhány alapigével (Gyere!, Hozd! Ne!, Fekszik! stb.) az egész estét képes irányítani, anélkül, hogy bonyolult mondatokat kellene szerkesztenie. Természetesen ebbõl a "párbeszédbõl" kimaradnak az összetettebb érzelmek, megfosztva a nyelvet attól a különleges konstrukciós képességétõl, hogy egy új, képzeletbeli világot építsen fel a fejünkben.
A kutya testbeszéde
A testbeszéd azonban remekül működik azonos egyedek között, gördülékeny és csak ritkán érthetõ félre. Csányi Vilmos megfigyelése szerint kutyái még tolmácsolásra is képesek. Amikor családjukhoz került egy új eb (Jeromos), Bukfenc, aki már ismerte gazdája minden rezdülését, tolmácsként kezdett működni Csányi és az új kutyaközött. Mivel a kiskutyamég nem ismerte a gazda jelzéseit, ezért Bukfenc tanította. Csányi megfigyelte, hogy eleinte csak Bukfenc figyelt az utasításokra, Jeromos pedig feszülten Bukfencre koncentrált. Amikor elhangzott az utasítás, az öreg kutya gyakorlatilag lefordította, "elmagyarázta" a szituációt a kicsinek. Késõbb Csányi azt tapasztalta, hogy a fiatal kutyaegyre kevésbé figyel a másikra, hanem inkább már az utasítást adó személyre összpontosít. Csányi megjegyzi, hogy néha azért elõfordultak félreértések, ilyenkor Jeromos méltatlankodva csaholt Bukfencnek, hogy "...de hát azt mondtad, hogy azt mondta...", azonban az idõ múlásával végül Jeromos is teljesen megtanulta a szokásokat, és nem volt szüksége többé tolmácsra.
A kutya az embertől tanult ugatni
A kutyák kb. 10 hangjelzést ismernek. (Ehhez képest a macskák majdnem 100 félét használnak!) Hangjelzéseik a morgás, a nyüszítés, a vonyítás, az ugatás különbözõ változatai. A morgással - attól függően, hogy milyen hangon és milyen kísérő testbeszéddel teszik - a kutyák kifejezhetik a bizonytalanságukat, félelmüket, de a haragjukat és a várakozásukat is. Tudósok bebizonyították, hogy a morgás a kutyák számára stresszoldó hatású. Ahogy nálunk is, innen a mondás: "Morog, mint a kutya".
A nyüszítés általában a fájdalom és a félelem kifejezésére használják, de a hangerőtől és a hang magasságától függően jelenthet pozitív izgalmat, lelkesedést is. A vonyítás a kutyák ösztönös jeladása. Figyelmeztetés, jelzés, mindig felszólításra szolgál. Az ugatás a "kutyabeszéd". Hosszától és tónusától függően mind-mind aktuális eseményekre vonatkozik és visszajelzésre, vélemény nyilvánításra szolgál a gazdinak, vagy a környezetnek.
A rókák is ugatnak, mint a kutyák?
Más kísérletekben megfigyelték, hogy az ember által felnevelt rókák is bizonyos idõ után ugatáshoz hasonlító hangot kezdtek hallatni, ami szintén a beszéd utánzásának tekinthetõ. A kommunikáció mindennapi életünk része, nincs ez másképpen az állatoknál sem. A háziállatok az évszázadok során sok tekintetben alkalmazkodtak az ember környezetéhez, megtanultak az emberrel együtt élni, elfogadták az ebbõl származó hátrányokat, az elõnyökért cserébe. A fajok intelligenciájától függõen megértik az ember szándékait, és ha figyelünk rájuk, mi is megérthetjük õket... (haziallat.hu) (6)
