Felkerült a román labdarúgás a Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) asztalára: végre kiderülhet, hogy mennyire korrupt az élvonalbeli pontvadászat.
Persze, sokak számára ez nem kérdés: köztudott, hogy régebben bizonyos csapatoknak nyerniük kellett, s a jól beidegzõdött szokások a ’89-es eseményeket is túlélték. Nem csoda, hiszen eurómilliók forogtak-forognak kockán: a támogatók és a reklámozók a legjobb együttesekhez húznak, a televíziótársaságok mélyen a zsebükbe nyúlnak a mérkõzések közvetítési jogaiért, azok a csapatok pedig, amelyek kijutnak a nemzetközi kupaküzdelmekbe, az UEFÁ-tól is igen komoly pénzösszeget kapnak. Mindennek elérése érdekében olykor hasznos volt megvásárolni néhány bajnoki mérkõzést, a kényelmetlen, de nehéz anyagi helyzetben lévõ csapatok ellenében. Olykor kitudódott és botrány is lett a dologból – a legemlékezetesebb talán a Karácsonkõi Csalhó és Bukaresti Dinamó közötti volt, de aztán minden ment tovább, különösebb következmények nélkül. Sõt, a bundázás bizonyos formái egészen hivatalos formát is öltöttek. A harmadosztályos Aradi UTA például nem is olyan régen egyszerûen megvásárolta egy másik csapattól az élvonalbeli indulás jogát, s ez csak a legnyilvánvalóbb példája annak az üzletelésnek, ami különösen a másod- és harmadosztályú bajnokságban volt divatos. Nyíltan zajlottak ugyanakkor azok a mesterkedések is, amikor egyik csapat pénzt kínált fel egy másiknak azért, hogy megverje a rivális harmadikat. Hogy ezek a pénzösszegek a jutalom vagy a lefizetés kategóriába sorolhatók, arról igencsak megoszlanak a vélemények, az viszont tény, hogy egy csapatnak nem kéne pénzt adni azért, hogy sportszerûen játsszon, mint ahogy a felsõbb osztályokban való indulási jog megvásárlása is enyhén szólva sportszerûtlen.
Az élvonalban persze valamivel burkoltabban mentek a dolgok, néha azonban kilógott a lóláb. Különösen akkor, ha Gigi Becali, a Steaua tulajdonosa elszólta magát, mint ahogyan most legutóbb is tette: egy táska pénzt mutatott meg a Besztercei Glória játékosainak, akiknek azt ígérte, hogy mindez az övéké lehet, ha megverik a Bukaresti Rapidot. De olykor a futballbírók, enyhén szólva, megkérdõjelezhetõ „ítéletei", vagy egyes mérkõzéseken a különben jó játékosok kifejezetten kétballábas produkciója is felkeltette a gyanút: nem játszanak tisztességesen. És ezt nem csak a szurkolók mondják, hanem többtucatnyi edzõ és klubvezetõ is, márpedig õk többet tudnak a hazai labdarúgásról (valóságairól), mint az átlagember. Egy baj van csak: egy-két klubelnököt leszámítva senkinek sincs konkrét bizonyítéka állítása alátámasztására.
Dumitru „Miticã" Dragomir, a Labdarúgó Liga elnöke úgy véli, hogy a román labdarúgásban nincs korrupció, hiszen – szerinte – a másik csapat gyõzelméért fizetett jutalom nem számít annak, csak a mérkõzések eladása, a bírók pedig nincsenek lefizetve, csak hülyék. Most azonban könnyen elképzelhetõ, hogy számottevõ bizonyítékok is akadnak majd: ügyészségi jóváhagyással a DNA számos, a labdarúgásban érdekelt személyiség telefonját lehallgatta – derült ki hétfõn, amikor Gigi Becalit, valamint a Rapid-tulajdonos George Copos kihallgatásával elindult a lavina. A kivizsgálások különben a 2006–2007-es idényt érintik, s az eddig összegyûlt iratcsomók állítólag igencsak terjedelmesek. Ehhez még hozzáadódik a kihallgatások anyaga, és máris magától jön a kérdés: mikor lesz verdiktum? Mert ez is igen fontos, hiszen ha lesznek vétkesek, akkor õket – elméletileg – meg is kéne büntetni. Az olasz bundabotrányban annak idején a hasonló vizsgálat nagyon hamar befejezõdött, még az újabb idény megkezdése elõtt, így például a Juventust idõben vissza lehetett sorolni a másodosztályba. Ez nálunk már nem történhet meg. Jövõre halasztani, vagy most kizárni valamelyik csapatot (akár többet) a bajnokságból, netán a már javában zajló európai kupákból, igencsak furcsa lenne, és talán túl káros következményekkel járna a román labdarúgás egészére nézve. Ilyen körülmények között pedig ez az egész kivizsgálás bizonyos fokig érvényét veszti, hiszen klubok helyett legfeljebb néhány személyt tud csak megbüntetni – de azok számára a pénzbírság vagy az egy-két éves eltiltás nem igazán jelent semmit.
A majdani verdiktum tehát inkább csak szimbolikus értékû lehet. Bár labdába rúgott, a DNA csúnyán mellészúrta a tizenegyest...