Utunk Kolozsvárról Dés–Bethlen–Besztercén át, a Borgói hegység oldalán, az 1264 m-en lévő Nagy Henye alatt, a Borgói hágóig (Tihuca-1227 m) vezetett, mely a Keleti-Kárpátok egyik festői átkelő helye. Innen a Tinovul Mare természeti rezervátumon át, Dornavátra gyógy-üdülő helységnél értünk Bukovinába.

Bukovina két részből áll. Az északi Ukrajnához, míg a déli része Romániához tartozik. Eseményekben dús és néhol hányatott történelme az V. században avar fennhatóságról tanúskodik. A VII. században szlávok települnek be, a IX. századtól a XIV. századig a Kijevi Nagyfejedelemség uralja. 1349–1384 között mindkét rész, Moldvával együtt a Lengyel királysághoz tartozik. Itt épül 1388-ban, Suceaván a fejedelmi székhely, majd 1541-ig, a török megszállásig hol lengyel, hol moldvai uralom alatt van. 1764-ben, a madéfalvi veszedelem után a székelyek ezrei vándorolnak át a Kárpátokon, jó részük Bukovinában telepszik le. Ők a bukovinai székelyek. Lengyelország feloszlása után területe felett németek, osztrákok és oroszok osztoznak. Bukovina 1849-ben osztrák tartomány (kronland) lesz. A kiegyezést követően az Osztrák–Magyar Monarchia része, egészen az első világháború végéig, míg Romániával egyesül, hasonlóképpen Erdéllyel.

Ezen a hányatott történelmű földön folytatjuk hát utunkat a Stânişoara és az Obszcsinák között, északra fordulva. Az 1096 m tengerszint feletti magasságú Mestecăniş és az ezt követő természeti rezervátumok mellett érjük el Hosszúmezőt (Câmpulung Moldovenesc). A Paşcanu hágón (1054 m) vágjuk át hirtelenjében az Obszcsinákat, hogy meglátogathassuk az első, külső-belső freskókkal díszített kolostorunkat, Moldoviţát. Ezt az apácakolostort 1532-ben Petru Rareş fejedelem építtette, egy régebbi templom helyére. Egész külső falait felbecsülhetetlen értékű műkincs, freskók borítják. A keleti fronton a lenyűgöző méretű utolsó ítéletet, míg a déli falon Konstantinápoly ostromának 24 jelenetét csodálhattuk meg.

Innen tovább haladunk északkelet felé, majd a Ciomârga hágón (1100 m) keresztül érünk Suceviţára. Ezt a Movila testvérek építtették. A kor szokásához híven, ezúton hálálták meg Istennek valamely nyertes csatában nyújtott segítségét. Romániában a legtöbb vallásos témát ábrázoló kép ennek a külső falain található, valós hagyatéka ez a korabeli moldvai művészetnek. Ion és Sofronie templomfestők helyi elemekkel tarkított alkotását akár az ortodox vallás története egy ábrázoló leckéjének is tekinthetjük.

A több mint ötszáz éves Moldoviţa

A Humori kolostor 1530-ban, Petru Rareş idejében épült, Akathisztosz-himnusz, Szent Miklós élete, vagy más bibliai jeleneteket ábrázoló külső freskóit a suceavai Toma mester festette. Ettől délre Voroneţet látogattuk meg, a bukovinai kolostorok gyöngyszemét. Itt 1547-ben Grigore Râşca mester szintén bibliai képeket rögzített, melyeknek kromatikája a mai napig ép és friss maradt. Főleg a domináns kék szín, amit a művészettörténet „voroneci kék” néven tart számon. A Teofan mitropolita idejében, Ştefan cel Mare költségén felépített Voroneţ a legeredetibb példája a moldvai építészeti stílusnak, melynek jellegzetessége a három helységből álló templombelső, három csúcsívesre magasított kupola, a gótikus-csúcsíves és a keleti, bizánci stílus szimbiózisa. A biblikus tematikájú freskók indíttatására máig sincs meggyőző magyarázat. Szeretném hinni, hogy ezek mégis azért jöttek létre, mivel abban a korban nagyon kevesen tudtak írni, olvasni. A Szentírás tanításait így, a képek magyarázatával (gondoljunk napjaink képregényeire) látványosan sajátíthatták el a hívők.

Egyúttal a kirándulás „bukovinai festett kolostorok túrájának” végére is értünk, az első nap fáradalmait a Gura Humorului-i Carpaţi hotelben pihentük ki. Kényelmes szobák, társalgó, ebédlő, és akinek még maradt ereje, az alagsor úszómedencéjét vagy szaunáját is használhatta. Példás vendégfogadásban volt részünk, melyről maga a szálloda tulajdonosa gondoskodott. Reggel kipihenve, felfrissülve és egy kiadós reggeli után vágtunk neki kirándulásunk második napjának.

Homortól délre fordulva, miután elhagytuk Bukovinát, a Németföldön a Moldva folyó völgyén értük el Németvásárt (Târgu Neamţ). 1359-ben Moldva függetlenné válik, és általános fejlődésnek indul. Abban az időben, az Erdélyből elűzött Johannita lovagok ezen a részen telepedtek le, várakat, erődítményeket építve. Innen eredhet a Németföld elnevezés. Németvásár vára (Cetatea Neamţului) a XIV. században épült I. Péter (Muşat) moldvai fejedelem idejében. 1435-ből származó írásbeli említése arról tudósít, hogy Luxemburgi Zsigmond magyar királyunk nem tudja bevenni a várat. Fénykorában, Suceava és Scheia mellet, a török terjeszkedést megfékezendő, végvár szerepe volt. A többször lerombolt vár teljes restaurálása az idén fejeződött be.

Meglátogattuk a nemci apát kolostort is. Úgy tudni, hogy ez Moldva legrégibb kolostora. Hatalmas könyvtára, vallási kellékeket őrző múzeuma eredeti csillogásából vajmi kevés maradt napjainkra. 1407-ben épített, két soron elhelyezkedő apát-zárkáit ma is használják. Következett két újabb, templomok helyére épült kolostor. Hangulatos, virágos karfájú folyosókon jutunk be az apácák zárkáiba. A tiszta, csendes, kedvező környezetben elhelyezkedő két kolostor a román kulturális elit, művészek kedvenc pihenő és alkotó helye volt. Ott találjuk Agapian, a legnagyobb román festő, Nicolae Grigorescu freskóit, festményeit, vagy Vâratecen a Veronica Micle, Eminescu szerelme és múzsája emlékét őrző személyes tárgyakat. Az itt töltött rövid idő is megnyugtató, kellemes érzéssel töltött el mindnyájunkat.

Az út következő – egyben utolsó Kárpátokon túli – megállója Karácsonkő (Piatra Neamţ). Ptolemaiosz geográfiája említést tesz ugyan egy Petrodava nevű helységről, de hivatalos okiratokban első ízben Karácsonkő (Karachonkw – Piatra lui Crăciun) – máig is érvényes – néven szerepel. Történeti örökségéhez tartozó épületkomplexuma, a fejedelmi udvar, Ştefan cel Mare nevéhez fűződik. A felső tér közepén találjuk a Szent János templomot és a haranglábat. Karácsonkőtől immár hazafelé, nyugatnak, az Aranyos és Beszterce 35 km hosszú, Románia legnagyobbjának számító gyűjtőtava mellett is elhaladunk. Innen a vadregényes Békási-szoroson felfelé érjük el a Gyilkostó körülötti üdülőtelepet. Pihenő után a Pongrác tető (1256 m) szerpentinjein jutunk vissza Erdélybe, Gyergyószentmiklósra. Egy utolsó magaslati levegővel való feltöltődéssel a Bucsin tetőn (1287 m) ereszkedünk be a Kis-Küküllő völgyén Parajdra, majd Balavásár, Nyárádtő, Marosludas, Aranyosgyéres, Tordán át érünk haza Kolozsvárra.

Értékes tapasztalatokban, helyenként kellemes meglepetésekben volt részük a kirándulóknak. A vártnál sokkal tisztább, rendezettebb körülmények közt ismertük meg Bukovinát. A kis helységeken átutazva is láthattuk, hogy a gazdaságok is helyénvalóak. A hányatott történelem hatása mindmáig érezhető. A kifogástalan minőségű utak, a turisztikai látványosságok tökéletes állapota azt a benyomást keltette, hogy otthon, Erdélyben vagyunk. Sőt, több viszonylatban a körülmények túltettek szülőföldünkéin.