Amint várható volt, az európai parlamenti választás előtti utolsó száz méteren eldurvul a kampány, és a pártok hangzatosabbnál-hangzatosabb nyilatkozatokkal rukkolnak elő.
Emil Boc nyíltsisakos ütközetre való felhívással felérő hadüzenetet küldött az RMDSZ-nek kijelentve: ideje már, hogy „az RMDSZ visszakapja azt, amit megérdemel, az ellenzéki padsorokat”.
A PD elnöke Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnököt is élesen támadta hangsúlyozva, az RMDSZ-szel kötött „testvérszövetsége megalázza Romániát és az összes románt”, hiszen a kormányfő nem mondott semmit az RMDSZ-es minisztereknek, amikor egy nyilvános rendezvényen a magyar himnuszt énekelték.
Boc szinte szó szerint megismételte azt a korábban már elmondott gondolatait, miszerint a PD soha nem fog az alkotmány előírásairól tárgyalni az RMDSZ-szel, és hogy a kisebbségi törvénytervezetről nem változtatták meg álláspontjukat sem akkor, amikor kormányban voltak, sem akkor, amikor az ellenzék padsorait foglalták el.
Az autonómiával kapcsolatos nyilatkozatokat illetően elmondta: az RMDSZ-eseknek meg kell érteniük, hogy „ahányszor átesnek a ló túlsó oldalára, megbüntetik őket, és ott tartják, ahol a helyük van, vagyis ellenzékben”.
A PD elnöke nem először tesz ilyen hangzatos kijelentéseket. 2004 nyarán a helyhatósági választások előtt kolozsvári polgármesterjelöltként egy televíziós műsorban Gheorghe Funar akkor még tisztségben lévő városvezető kérésére Bibliával a kezében esküdött meg arra, hogy soha nem működött együtt, és nem is fog együttműködni a magyarokkal.
Ehhez képest néhány nappal később az országban először megalakult a PD-PNL-RMDSZ alkotta koalíció Kolozs megyében, majd a 2004 végi általános parlamenti és államfői választás után létrejött az akkor még a PD-t is magában foglaló D.A. Szövetség-RMDSZ-PC felállású koalíció. A PD idén áprilisig, vagyis majdnem két és fél évig volt kormányon az RMDSZ-el együtt. (5)
