„Reményik-szerető emberek hatására új vonásokkal gazdagodott a róla alkotott kép. Ugyanezt a szolgálatot teszi most ez a két kötet, amelyek bemutatására most itt összegyűltünk” fejtette ki az irodalomtörténész, majd a Sóhaj a mindenségért kötet szerkesztőjének, Szilágyi N. Zsuzsának munkásságát méltatta. „Ez a két kötet ismeretlen Reményiket mutat be mind a nagyközönségnek, mind a szakembereknek”– magyarázta Dávid Gyula, aki ezt követően rátért a másik, prózai írásokat tartalmazó kiadvány bemutatására. Megtudtuk: az írások először az 1910-es évek végén, egy felvidéki hetilapban jelentek meg, majd 1913–1919-ben az Erdélyi Szemlében. „Ezek az írások a háború borzalmai okozta döbbenetből születtek meg. Egészségi állapota miatt Reményik nem volt katona, így kétszeresen érezte át a háború gyötrelmeit. Ezek a prózai írások összekapcsolódnak az 1941-es versciklussal, amelyekben szintén a háború ellen tiltakozik”– összegzett Dávid Gyula.

Murádin Jenő művészettörténész beszédének központi témája a Reményik Sándor és Gy. Szabó Béla közötti kapcsolat volt. Murádin megelégedését fejezte ki azért, hogy a most bemutatott Reményik-köteteket Gy. Szabó Béla műveivel illusztrálták. Kitért a Reményik és Gy. Szabó közötti lelki azonosságra, majd a harmincas években bekövetkezett személyes találkozásaikat, s az egymásra gyakorolt hatást elevenítette fel. „Reményik nem szerette, ha lerajzolják, illetve ha verseit illusztrálják. Gy. Szabó Béla mégis portrét készített róla, amely végül elnyerte Reményik tetszését is” – magyarázta Murádin. Végezetül pedig Jancsó Miklós ezt alátámasztandó részletet olvasott fel Gy. Szabó Béla Reményikre emlékező írásából.

A két új kötet a Polis Kiadó gondozásában jelent meg.