Pataki János Csángók – Az elveszett magyarok című könyvét mutatták be a Bagoly könyvesbolt alagsorában pénteken délután. A szerző eddigi munkássága során Székelyföld és egyéb magyarlakta területek néprajzával, kultúrájával, illetve gasztronómiájával foglalkozott. Kutatási területét elmondása szerint azért választotta, mert a világban szétszóródott magyarok „semmit sem tudnak egymásról”.
A legfontosabb tisztáznivaló a csángó szó eredete: a közhiedelemmel ellentétben nem az „elcsángál” igéből származik, hanem olyan embercsoportra vonatkozik, amely kívül került a Magyar Korona hatáskörén, de bizonyos védelmi szempontokból mégis odatartozik. A mai Csángóföld az ősi Etelköz területén fekszik – mondta a szerző. Három csángó népcsoportot különböztetünk meg: az elszigetelt, és körülbelül ezernégyszáz éves nyelvjárást beszélő északi csángókat, akiknek manapság csak egyötöde beszél magyarul; a déli csángókat, akik a székelységgel keveredtek a Madéfalvi Veszedelem után; és a szeretmenti csángókat. Aggasztó, hogy a 250 000 csángóból csak 85 000 beszél magyarul, a többit erőszakosan elrománosították, felhasználva a katolikus egyház befolyását.
„Az én könyvem a csángóság védelmében csak egy kis pont, de minden változás akkor kezdődik el, amikor tesznek valamit az érdekében” – fejezte be előadását a szerző.
