Életem harmadik repülőútja különösebb izgalmakat nem hozott, talán csak azt leszámítva, hogy a fémdetektorokon ismét csak sokadszorra tudtam átmenni, mert szokás szerint hol az órámról, hol a zsebemben levő aprópénzről feledkeztem meg. Amúgy a Horváth Csaba vezette WizzAir gép abszolút zökkenőmentesen tette meg a Bukarest–Charleroi közötti távot (ez nem mondható el a visszaútról, amikor a Fernando nevű „őrült spanyol” olyan hirtelen tette le a gépet, mintha forró kávéscsésze lett volna).

Winkler Gyula EP-képviselő meghívottain kívül szocdem-konzervatív parlamenti küldöttség is utazott az EP központba, és sportriporterként ismerős arcot is azonosítottam: velünk utazott Mihai Leu egykori ökölvívóbajnok és raliversenyző.

Brüsszeli nyugalom

Egykor és most: háttérben a parlament épülete – A SZERZŐ FELVÉTELEI

Charleroiból egyórás autóbuszozás után értünk Belgium fővárosába, és hamarosan szállásunkon, a Saint Nicolas Hotelben kötöttünk ki. A szűk belvárosi utcán nem dudáltak a gépkocsik, amikor a böhöm autóbusz kissé megakasztotta a forgalmat leszállásunkkor, mindenki türelmes volt, és nyugodt. A rendőr is, aki mindezek után megbüntette a sofőrt, ám utóbbi sem kapta fel emiatt a vizet.

Brüsszelben elsőre az lepett meg leginkább, hogy közel-távol nem láttam szemétládát, mégsem volt sehol szemét. A dohányosokat EU-s szokás szerint az utcára száműzték, éppen ezért kíváncsivá tett, a brüsszeliek mégis mihez kezdenek kuka hiányában a „végtermékkel”. Nos, döbbenet: a csikket minden különösebb zavar nélkül a földre dobják. Érdekesség az, hogy mégsem lesz ettől szemetes az utca, mert egyrészt kevés a dohányos, másrészt viszont szinte óránként takarítanak.

A főváros polgárai sokszínűségükkel tündökölnek, igazi tősgyökeres brüsszelit keveset találni. Sétáink során láttam az utca kövén kábítószeres álomban fekvő afrikait (senki nem törődött vele), számtalan arab és kínai vendéglőst, különböző nemzetek turistáinak tömkelegét, akik elárasztották a belvárost. Ezek után az sem lepett meg, amikor az egyik templom előtt manele szólt: zenéből „megélő” hazánkfiai sem hiányoztak az egyvelegből.

Guiness-rekorder belga italozó (a kis kép az utcai fronton levő bizonyító tábláról készült): a Delirium tremens 2004 féle sört forgalmazott 2004. január 9-én

Szállónkat már az ismertetőben úgy határozták meg, hogy a központban, a Grand Place közelében van. Ez a tér, amelynek holland neve Grote Markt, mondhatni az alfája és omegája az óvárosnak, ehhez viszonyítanak szinte mindent, amikor helymeghatározásról esik szó. A tér 1998 óta az UNESCO-örökség része, az óváros számos utcácskájához hasonolóan sétálóövezet, amelyet kerthelyiségekkel tesznek vonzóvá. A szomjas (és szegény) turistának mégsem ajánlatos itt sörözgetni, mivel az ár két-háromszorosa annak, amit egy normál mulatóban kaphat az emberfia. A Grand Place-ba rengeteg műemléket „sűrítettek” össze, a tér minden épülete ilyen, itt található a brüsszeli városi múzeum, a Broodhuis, a katedrálisra emlékeztető városháza, valamint a céhházak. Mindenütt szobrocskák, díszítések, aranyozás: a város törődik a látványosságaival. A tér közelében néhány utcával arrébb Brüsszel jelképét, a Manneken Pis-t is megtaláljuk, a pisilő kisfiú turistalátványosság (a bal felső sarokban levő képen látható: a szobrocska számtalan öltözéket kapott, minden nemzet megajándékozta már, és ebből az unió sem maradhatott ki).

Parlamenti ülés személyivel

Másnap meglátogattuk fő úticélunkat, az Európai Parlament brüsszeli épületét, amely viszonylag közel van a városközponthoz.

Előbb Mariana Cozac, a kommunikációs igazgatóság látogatási egységének adminisztrátora tartott kis összefoglalót az EP-ről. A legérdekesebb tények: a parlamenti képviselők anyanyelvükön szólalhatnak fel, és a rendkívül felkészült fordítói gárdának köszönhetően percek alatt szinkronizálják. Összesen 24 elfogadott nyelv van a parlamentben (közte a magyar és a román is). Egy képviselő nem henyélhet: a parlamenti szavazások több mint felén részt kell vennie. A 785 tagot számláló parlamentben 7 csoportba szerveződnek, az elnököt a legtöbb taggal rendelkező néppártiak, a legtöbb képviselettel rendelkező németek adják Hans-Gert Pöttering személyében. Emellett természetesen bizottságokban tevékenykednek. Brüsszelben amúgy parlamenti ülésszakok és bizottsági tevékenységek folynak, de az EP-nek még van két másik „munkapontja”: Strasbourg (plenáris ülések) és Luxembourg (főtitkárság, igazgatási irodák).

A legmeglepőbb: az a brüsszeli polgár, aki meg kívánja tekinteni az ülésszakot, mindössze a személyit felmutatva megteheti.

Winkler Gyula érdekes kiselőadást tartott

A bemutatót Winkler Gyula kiselőadása egészítette ki, aki rátermettségről is tanúbizonyságot adott, amikor az egyik román újságírónő kérdésére úgy tudott érvelni perceken át az autonómia mellett, hogy ki sem ejtette ezt a szót.

Június elején megújul az Európai Parlament, közelegnek a választások. Románia népességének arányában 33 képviselőre jogosult, ez kettővel kevesebb ugyan mint az előző ötéves időszakban, ám ez nem büntetés, az ország azért kapott eddig több helyet, mert az időszak közepén vált tagállammá.

Winkler Gyula a második, befutó helyet foglalja el a magyar összefogás listáján.

Delirium tremens és az A la mort subite

Megfogadva a csokoládéra és a sörre vonatkozó jótanácsokat, a napi étkezések után brüsszeli felfedezőútra indultunk. Ami az édességet illeti: úton-útfélen találni csokoládéboltokat, ahol a Manneken Pistől Elvis Presleyig bármit képesek csokoládéformában (is) eladni. Viszont az ára elég borsos, így a kevésbé látványos megoldást választva hipermarketből vettük meg negyedannyiért ugyanazt. A sörözőknek egyenesen hagyománya van a belga fővárosban. Kiemelt helyen szerepel a világcsúcsot elért Delirium tremens, amelynek cégtábláján rózsaszínű elefánt virít, arra utalva, hogy ha valaki ebbe az állapotba jut, már ilyennek látja az elefántot is. Itt jegyezték a Guiness-rekordot, amely 2004 különféle sör forgalmazásáról szól.

Érdekes egyveleg a Grand Place közelében: templom és a vele egybeépített, összeolvadt üzlet

Furcsább története van a Hirtelen halálnak (A la mort subite), amelyet csak szobatársammal együtt fedeztünk fel: ez a mulató a környékbeli bankároktól kapta a nevét, akik a fárasztó munkanap után az ilyen nevű kártyajátékot játszották pihenésképpen.

Brüsszel minden szempontból igazi nyugati nagyváros, ám az is igaz, amit a kollegám jegyzett meg: ha egyik napról a másikra nem lenne EP, az számos foglalkozás és mesterség (vendéglős, szakács, taxis stb.) művelőjét az öngyilkosság határára kergetne.