Rovatunk célja a turistatársadalom nagyjainak ki nem adott, vagy másutt ki adott írásainak „visszaszolgáltatása” olvasóink felé az egyesület folyóiratában. Az EKE Erdély című lapjának 1918 és 1930 közötti szünetelése idején egyesületünk hajdani hírlapírói az Ellenzékben, majd a Pásztortűzben, vagy a Véndiákok lapjában közöltek.
Ezúttal viszont nem magát az írást közöljük, hanem Hints Miklósnak az EKE negyvenes évekre vonatkozó levéltári kutatásainak összegzéseként létrejött cikkét. Azonban a cikk és az akkori viszonyok jobb megértése végett jónak látjuk idézni Polgárdi Géza, az MTSZ főtitkárának visszaemlékezéseiből, ugyanabból az időszakból. Ebből megtudjuk az EKE időszakos kizárásának valós okait a Magyar Turista Szövetségből (rövid ideig MATUOSZ), valamint a kérdés szerencsés kimenetelű megoldását is.
„Erdélyt, illetve az Erdélyi Kárpát Egyesületet úgy elárasztották a pesti »támogatók« és »jóakarók«, mint gátszakadás után a víz az addig érintetlen területet. Mindenki tanácsot adott, mindenki segített, minden Erdélyben járó budapesti turista vezető kötelességének érezte, hogy agyontámogassa a húsz esztendő után felszabadult erdélyi turista testvéreket. Csoda-e, ha végül a szegény erdélyi turista vezetők a minden oldalról rájuk zúduló „támogatás után” még annyira sem láttak tisztán a magyarországi turista viszonyokban, mint annak előtte? A sok jóakaró, aki mind mintegy patentírozott kizárólagos jóakaratot szállított az EKE vezetőségének, végül teljes zűrzavart idézett elő a turista gócpontban. Végül is a teljesen összezavart erdélyi turista vezetők egyéni utakat kezdtek járni a Szövetség megkerülésével, sőt hivatalos helyen egy erdélyi turista szövetség tervét is felvetették. […] A sajnálatosan elmérgesedett helyzet tisztázására végül is egy megbeszélés jött létre a Szövetség és az EKE vezetőinek részvételével. Itt aztán kitűnt, hogy végeredményben nincs semmi lényegbevágó véleménykülönbség közöttünk. […] A helyzet végtelenül elmérgesedett volt köztünk és az EKE között, mégis egy jóindulattól fűtött megbeszélés ele gendő volt. […]. Ennek az lett az eredménye, hogy nagy és őszinte barátság alakult ki közöttünk; a vélemények egyeztetése után ettől kezdve mindenben együttműködtünk. Különösen szívélyes kapcsolatba kerültem dr. Tulogdy Jánossal, az EKE Kolozsváron ki adott lapjának szerkesztőjével, aki a Farkas Utcai Református Kollégium tanára volt.”
Ezek után az EKE és a magyarországi turista vezetőket együtt találjuk minden jelentős turista eseményen, menedékház avatásokon, a révi cseppkőbarlang 40. évfordulójának ünnepélyén, a Mátyás király emlékév túráin, stb.