Szerény, de ugyanakkor bensőséges légkörben zajlott szombaton az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) és a Diaszpóra Alapítvány által idén odaítélt református szórványdíjak átadása. Vetési László alapítványi elnöktől megtudtuk: Czelder Márton az 1800-as évek közepén élt, Magyarországon született, majd a 19. század közepe táján megszervezte a Kárpátokon túli magyar missziót, amely az 1860-as évektől működött Bukarestben és más regáti városban. A mérai születésű Földes Károly 1923–1940 között lelkésztanító volt Mezőújlakon. A szóbanforgó időben három templomot építtetett a szórványban, és neki is köszönhető, hogy a két világháború között a szórványkérdés a erdélyi magyar értelmiség figyelemének középpontjába került. Földes Károly 1940-ben Szatmárra költözött, s ott is halt meg 1968-ban. Az EREK és a Diaszpóra Alapítvány elhatározta, hogy e két ember emlékére díjat alapít, melyet minden évben egy-egy szórványban szolgáló lelkész és presbiter vehet át. Vetési Lászlótól megtudtuk: a romániai magyarság legnagyobb anyagi juttatásának értéke 800 svájci frank, amelyet eddig svájci testvérgyülekezetek biztosítottak, ám most saját alapjukból teremtették elő. A díjakra az EREK gyülekezetei jelölnek arra érdemeseket az év folyamán, s októberben, Czelder Márton születésnapja táján adják át a kiválasztottaknak. Azok kaphatják meg, akik legalább hét évig a szórványban szolgáltak, illetve ott dolgoztak presbiterként.

Páll Zoltán magyarkályáni lelkipásztor igehirdetésében a templomépítést taglaló ószövetségi példa szerepelt. Majd Jenei Tamás, a Diaszpóra Alapítvány alelnöke vázolta az esemény célját és bemutatta a díjakat. Vetési László alapítványi elnök köszöntötte a díjazottakat, vetítettképes előadásban mutatta be a díjazottak gyülekezeteit, majd átadta Tusai Endre presbiternek a Földes Károly Díjat. Tunyogi Lehel magyarfodorházai lelkipásztor laudációjában felelevenítette a Tusai Endréhez kapcsolódó emlékeit, és elmondta: a magyarfodorházai születésű Tusai Endre mindig hűséges maradt szülőföldjéhez, egyházközségéhez, és erre neveli két fiát is. Tusai három egyházközség aktív tagja: a Kolozsvár belvárosi, valamint a magyarfodorházai és az ördögkeresztúri. Tunyogi beszédét a 128. zsoltár igéjével zárta: „Mind boldog az, aki féli az Urat”.

Páll Zoltán-Gyula magyarkályáni lelkipásztornak az új templomok építéséért szintén Vetési László nyújtotta át a Czelder Márton Díjat. Szöllősi János hídelvei lelkipásztor laudációjának kezdetén Mózes második könyvének egy részletét elevenítette fel, majd egy Wass Albert-gondolatot idézett. „Valahány gyülekezetben szolgált, mindig gondja volt a gyülekezeti hely felújítására. Páll Zoltán 1989-től magyarkályáni lelkész. Ez idő alatt sikerült nem csak szót érteni a mezőségi emberekkel, hanem a lelküket is megértette, ez pedig külön iskolának tekinthető”, összegezett Szöllősi, majd Isten áldását kérte Páll Zoltánra és szolgálatára.

Tusai Endre presbiteri tevékenységéről mondott el néhány érdekességet, majd köszönetet mondott Tunyogi Lehel lelkipásztornak, Jenei Tamás tiszteletesnek és Vetési László alapítványi elnöknek a díjért. Páll Zoltán Istennek mondott köszönetet a tőle kapott életerőért és egészségért, aminek hála véghez vihette tetteit. Tervei között szerepel, hogy a Nokia-gyártelepen (a zsuki ménes egykori területén) is templomépítésbe kezdjen. „Ha mi nem tesszük, megteszik mások. Minden református lélek drága”, hangsúlyozta a lelkipásztor.

Szöllősi János hídelvei lelkipásztor háláját fejezte ki azért, hogy itt, Kolozsvár millenniumi templomában történt a díjátadás, majd bemutatta a rá bízott gyülekezetet. Az ünnepség a Felházi Lenke által vezetett gyülekezeti énekkar rövid műsorával és szeretetvendégséggel zárult.