Napjainkban sosem látott mértékű urbanizáció játszódik le Kínában. A folyamat következménye annak a hatalmas gazdasági fejlődésnek, amely könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy a Föld legnépesebb országa néhány évtized múlva a legerősebb gazdasági hatalommá is váljék. Ugyanakkor a városiasodás olyan sebességgel zajlik, amely a kínai vezetés számára komoly problémát jelent.

A gyors gazdasági fejlődés szülte migrációs hullámok és a hatalmas mértékű környezet- és levegőszennyezés egyre gyakrabban lehetetleníti el a városlakók életét. (Gondoljunk csak arra, hogy az idei nyári olimpia idején, milyen szigorú rendelkezésekkel próbálták elérni, hogy Peking fojtogató levegője egyáltalán alkalmas legyen a játékok lebonyolítására.) Ezek, valamint az elharapódzó hivatali korrupció és a szakadozó szociális háló jelenthetik azokat a legnagyobb kihívásokat, melyekre az elkövetkező évtizedekben megoldást kell találni.

A városiasodás okozta problémák kezelésére az utóbbi időben kínai és külföldi kutatók számos tanulmányt készítettek. A becslések szerint Kína városi lakossága 2025-re eléri majd a 926 millió főt, amely 2030-ra akár 1 milliárdra is növekedhet. Ez azt jelenti, hogy a becslések szerint várható 1,5 milliárdos népesség 2/3-a városlakó lesz. A változás nagyságrendjét jól mutatja, hogy 2005-ben még az 1,3 milliárdos népességből csak 572 millió lakott városban. A McKinsey & Company előrejelzése szerint, az elkövetkező két évtizedben Kína 20–50 000 felhőkarcolót fog építeni.

Ez egyenértékű azzal, mintha tízszer újra felépítenék New York-ot.

2025-re több mint 170 városban kell megszervezni a több millió ember utazását biztosító tömegközlekedési rendszert. Ez kétszer annyi, mint egész Európában, ráadásul a legnagyobb kihívás a tömegközlekedés történetében.

A jövő kínai városépítészetében a legmodernebb megoldásokat fogják alkalmazni, amelyben felhasználják majd a nanotechnológiát, az intelligens anyagokat, valamint a számítástechnikai és mechanikai megoldások legújabb eredményeit. Így ezek a megapoliszok a gazdasági életben is helyzeti előnyt fognak élvezni a csúcstechnológiák területén, hiszen mint legnagyobb felhasználók, könnyedén a kutatás és az innováció új központjaivá válhatnak. A gazdasági fejlődés és a hatalmas városi népesség társadalmi következménye az lehet, hogy itt fog összpontosulni bolygónk legnagyobb létszámú középosztálya.

Ugyanakkor az egyre szakadozó szociális hálónak köszönhetően tovább fog növekedni a szakadék a gazdagok és szegények között.

Ekkora, eltérő vagyoni helyzetű tömeg viszonylag kis területen történő elhelyezéséhez, azonban egészen új típusú infrastrukturális szerkezetet és biztonsági rendszabályokat kell kialakítani. Így elképzelhető, hogy ezekbe a megapoliszokba, illetve bizonyos részeikbe csak biometrikus azonosítást követően lehet majd belépni.

A demográfia, az ökonómia és az ökológia nyomása olyan választások elé állítja már napjainkban is Kínát, amelyek miatt kénytelen a leginnovatívabb megoldásokat alkalmazni. Így a meglévő tengerparti városok terjeszkedése (pl. Hongkong) esetében elkerülhetetlen, hogy újabb területeket hódítson el a tengertől. Az építészek már most olyan épületeket terveznek, amelyek 2010-re a jelenlegiek energiafelhasználásának csak a felét fogják majd igényelni. Az épületeknél előtérbe kerül a funkcionalitás, a természetes megvilágítás használata. Az energiatakarékosságot a legmodernebb szigetelőanyagok használata mellett a várostervezés is igyekszik elősegíteni. Így az északi hidegebb területeken fekvő városok épületkomplexumai kompaktabb elhelyezést nyernek majd, míg a déli városok nyitottabbak és jobban szellőzőek lesznek.

Az amerikai gazdasági előrejelzések szerint Kína, 2025-re valószínűleg megelőzi Japánt és a Föld második legerősebb gazdaságává válik. Ezzel párhuzamosan a legnagyobb mértékben fog növekedi nagyhatalmi befolyása a világban. 2038-ra Kína rendelkezhet bolygónk legnagyobb gazdaságával, ugyanakkor jövedelemviszonyaiban még el fog maradni a nyugattól.