Célja Erdély természeti szépségeinek és ritkaságainak a bemutatása, ennek kapcsán a természetjárás meghonosítása tájainkon, ami teljesen sikerrel járt. Az akkor megfogalmazott célkitűzések ma is maradéktalanul érvényesek. Ezért az Erdélyi Kárpát Egyesület – Kolozsvár 1891, új alapokon bár, de a hagyományokat követve, a természetjárás és honismeret szellemében kívánja megszervezni és folytatni tevékenységét.

Mivel kolozsvári napilapunk, a Szabadság biztosít közlési lehetőséget egyesületünk részére, sietünk megfelelő számú turisztikai tárgyú tudósítással, honismereti cikkel, valamint városunk környékén levő, legközelebbi kirándulóhelyeink bemutatásával is jelentkezni.

Kérjük az olvasókat, fogadják szeretettel a közölt cikkeket, népszerűsítsék az új turisztikai információkat, hogy a múltban Kolozsváron meghonosodott turista hagyományokat tovább ápolhassuk és folytathassuk, s így a természetjárást minél többen megszeressék és gyakorolják. Szerencsére Erdély nagyon gazdag természeti szépségekben és csodákban; rajta hát, tartsuk számon és ismerjük meg ezeket!

Alább egy ízelítő a régi Erdély – melyet Herédi Gusztáv 1974-ben „a honismeret ábécéskönyveként” jellemzett – célkitűzéseiből, az első, 1892-es évfolyamból. Kommentálásuk itt nem szükséges, önmagukért beszélnek; követhetőek és követendőek, követni fogjuk őket.

„[…] Tagtársainknak szíves tudomására hozzuk, hogy egyesületünk alapszabályszerű céljainak hathatósabb megvilágítása végett Erdély címmel turistai, fürdőügyi és néprajzi folyóiratot indít. […] Ennek az országrésznek sajátos helyzetéből és történelméből eredő sajátos állapotai és érdekei vannak.[…] Ismertetni akarjuk az erdélyi részeket: vadregényes, kies és bájos vidékeit, természetadta drága kincsivel, elsősorban megbecsülhetetlen és kevésbé becsült fürdőit és ásványvizeit; ismertetni egyes helyeit emberi kéz alkotta művelődéstörténeti és történelmi emlékeivel és nevezetességeivel; ismertetni azt, ami a legérdekesebb és ami a földet hazává teszi: az élő népet testi-lelki állapotában. S rá fogunk mutatni nemcsak arra. […] ami vonzza a szemlélőt, hanem arra is, ami akadályoztatja őt…”

„A kolozsvári […] turistákat a jó isten valami kényelemre vágyó húsból alkotta, mert különben lehetetlen volna, hogy ezt a gyönyörű vidéket, mely városunk közelében van, dunántúli vagy alföldi ember tollából ismerjék meg. Mint az ókori népek, melyek a hegyeket természetfölötti lények lakásának tartották, hova a profán ember nem közeledhetik, épp oly „szent irtózat”-tal viseltetnek a kolozsvári tagtársaim a hegyek iránt.”

„Mert reánk, erdélyrésziekre nézve […] ez itt szőnyegre került folyóirat sikerülését nagy és fontos kulturális érdekek is sürgetik; reánk nézve egy olyan irodalmi vállalat mely kies hazarészünk szépségeinek gyakori emlegetésével az utazási vágyat lassankint a művelt osztályokban általánosítani s ezáltal a különféle társadalmi rétegek, a gondviselés kegyelméből egymás testvéreivé kijelölt „e földön élni, halni” rendelt népfajok minél gyakoribb érintkezésével a kölcsönös becsülés és szeretet érzelmeit terjeszteni és erősíteni tudná, még a közelebbi célul emlegetett nemzetgazdasági haszonnál is elöljáróbb, és valódi életbevágó feladat.”