„Egy aprócska kalapocska...”
Macskafogó húsz évvel ezelőtt és ma
Gryllus Dorka színművésznő Fehér Esztert alakította Alföldi Róbert filmjében
Felejthetetlen élményekkel gazdagodtak pénteken a Győzelem moziba látogatók, hiszen a VIII. Filmtettfeszt harmadik, retró napján egymás után nézhették meg az 1986-os Macskafogót, illetve annak második részét, a tavaly készült Macskafogó – A sátán macskája című filmet.
Gyermekek, egyetemisták és idősek egyaránt kíváncsiak voltak a történet alakulására. A macskák és az egerek állandó harcban álltak egymással már a kezdetekkor, és bár az első rész végén az egereknek a macskafogó segítségével sikerül megszelidíteniük a másik tábort, az újabb részben megjelenő Mióka és Moloch révén kiderül: ha a macskák leveszik nyakukról a masnit, mindjárt régi önmaguk lesznek. Persze a bátor Grabowski egy kis segítséggel rájön, hogy a macskafogó ismételt üzembe helyezéséhez már két érme szükséges, hiszen a két film között eltelt időszak inflációs mozgását is be kell kalkulálni a biztos győzelem érdekében.
A vetítést követő beszélgetés elején Jakab Benke Nándor, a Filmtett munkatársa a rajzfilm első részében elhangzott, mára már szállóigévé vált szövegrészt idézte: „Egy aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska”, kitűzve ezzel a közönségtalálkozó mottóját. Ternovszky Béla, a film rendezője elmondta: húsz évvel ezelőtt még nem gondoltak arra, hogy esetleg a Macskafogót folytatni kellene, hiszen a kritikusok és a közönség jóval nagyobb elvárásokat támaszt egy sikerfilm második részéhez. A tavalyi rész bemutatását követő rövidebb időszakot is a csalódás hangjai jellemezték, ezután több pozitív kritikát kapott, két hete pedig a Kínai Animációs Fesztivál zsűrije különdíjjal jutalmazta a filmet. A Macskafogó ötlete kapcsán Ternovszky kiemelte Nepp József forgatókönyvíró nevét, továbbá megjegyezte: nem valószínű, hogy lesz harmadik része a filmnek. Vadon Zoltán hangmérnök a dialóg felvételek és a vágás fontosságát emelte ki, a gondolatot folytatva pedig Ternovszky megjegyezte: bár természetes folyamat, mégis fájó, hogy minden nem maradhat benn a filmben, hiszen „a poénokból elhagyva a színek vesznek el.”