„Életem egyik legizgalmasabb napja volt A Fűszermadár bemutatója a budaörsi színházban. A fiaim kicsik voltak még akkor, pontosan ezért mondtam igent a felkérésre, hogy megírjam első gyerekdarabomat. A gyerekközönség persze őszinte, és nagyon tartottam a reakcióiktól. Aztán, amikor az előttem ülő kislány odasúgta a kísérőjének, hogy »Nagyi, te is szerelmes vagy a Fűszermadárba«, akkor megnyugodtam végre” – idézte fel Szabó T. Anna hozzáfűzve, már nem játsszák a darabot, és nem szerette volna, hogy elsüllyedjen a szöveg, így mesekönyvet írt belőle.
Korábban már megjelentek gyerekkönyvei más kiadóknál is, ezt a tervét azonban a versesköteteit gondozó Magvetőnek mutatta meg először, és bár az első elgondolás változott, a kiadó végig támogatta. „Eredetileg egy kiskamaszoknak szóló kötetet kezdtem el írni, ez afféle időutazós sztori lett volna a napimádókról – a főszerepben a Fűszermadárral –, de egyszerűen nem volt elég időm kiérlelni. Végül vettem egy mély levegőt, és szétválasztottam a kettőt: az új ötletből lesz majd egy másik könyv, a régiből pedig megírtam ezt.”
Népmesei elemek, az eredetmondák világa, ősi mágia, a gyermeki gondolkodás teszik élővé és izgalmassá A Fűszermadár történetét, amelyben a csillámvölgyi birodalom uralkodójának ikergyermekei, Napsugár, az emberkislány és a Fűszermadár azért kel kalandos útra, hogy megmentsék a fényt a gonosz Morkolábtól.
Mély benyomást tett Szabó T. Annára a gyerekkorában Benedek Elek mesegyűjteményéből megismert világ, „ott hallottam először beszélő majmokról, ravasz kereskedőkről, egzotikus ételekről, fényűző pompáról” – sorolta a könyv lehetséges forrásait. De kutatta az indiai mítoszokat, ezek közül főleg a Garuda-történet ragadta meg, és a Markoláb-témájú magyar népmeséknek is utánanézett. „A világzenéhez hasonlóan valami fúziós hangzásra törekedtem, ami az uráli sámánizmust, az arab regéket és az indiai legendákat is egybeolvasztja.”
A sötétség legyőzéséhez százféle fűszert kell összegyűjtenie a gyerekeknek, akik az úton sok mindent megtudnak ezekről a növényekről, valóságos fűszerlexikon ez a mesekönyv. „Nagyon régóta érdekelnek a fűszerek, az ízek és az illatok. Ráadásul édesapám biológus, édesanyám pedig gyógyszerész, a gyógynövényeket így minden formában megismerhettem. Erdélyben, ahol felnőttem, izgalmas konyha jött létre, török, balkáni és magyar ízekből. Én akkoriban főleg a nagymamám kertjében is termő zöldfűszereket ismertem, de azóta szinte megszállottan gyűjtöm a fűszereket és fűszerkönyveket, az ezzel foglalkozó regényeket is igyekszem elolvasni. A kertünkben sok minden megterem, mindenféle zöldfűszer, sőt még a babér is, Erdélyt idézi a csombor, a kirándulásokat a kakukkfű, a déli tengerpartot a bazsalikom. Egészen különleges fűszereim is vannak, például a nyírfabarkára emlékeztető hosszúbors, vagy a penetráns szagú, de finom fokhagymaízű ördöggyökér, ezeket szerencsére be lehet Budapesten is szerezni a keleti boltokban” – mondta az írónő.
A mesevilághoz tartozó csillámvölgyi gyerekek mellett egy emberkislány is a mese hőse lett, az ő története, motivációi révén a gyerekek még erősebben át tudják élni a kalandokat és a mese tétjét. „Nagyon jól esett, hogy lányokról is írhatok, az egyik szereplő cicomás kislány, a másik pedig talpraesett és gondoskodó, a saját gyerekkoromból is merítettem, amikor a figurákat megformáltam. Az egyik kedvenc gyerekhősöm Luise volt a Két Lottiból, aki kínlódva ugyan, de mégis megtanult főzni kilencéves korában. Nyolcévesen olvastam a könyvet, és akkor elhatároztam, hogy én is meg fogok tanulni főzni. Talán ezért lett lány az emberszereplő, mert ő az, aki már tényleg tud főzni.”
A könyv tele van zenével: ritmusokkal, versekkel, szójátékokkal. „Több gyerekdarabot, sőt egy felnőttmusicalt is írtam, és mindegyikben fontos szerepet kapnak a dalok. A vers és a próza keverését Kányádi Sándortól tanultam, ő publikálta mindig úgy a könyveit, hogy vegyesen volt benne mese- és versszöveg, azóta is példaértékűnek tartom ezt a kezdeményezést. Sőt, A Fűszermadár címben is van Kányádi-utalás: az ő Kenyérmadár című könyve nagyon kedves olvasmányom volt gyerekkoromban, alig voltam hároméves, amikor dedikálta nekem.”
Kitűnően felesel a százféle fűszer illatorgiájával Schall Eszter illusztrációinak színpompája. „Ámulva követem a munkásságát. Elszántan vidám lélek és mindig kíváncsi, élénk elme, örökké kitalál valami újat, a könyv bemutatójára például fűszerékszerekkel készült. A könyv hatásának legalább a fele az ő munkájának köszönhető, ugyanúgy, mint ahogy annak idején Dés András zenéje, amelyet az eredeti darabhoz írt. Sokat kapok és sokat tanulok az ilyen együttműködésekből” – árulta el a József Attila-díjas írónő, aki a napokban egy nők jogairól szóló konferencián vett részt Indiában.
„India csodálatos! Annyi élményt ad pár nap alatt, hogy alig bírom feldolgozni. A színes utcai forgatag és a lenyűgöző templomok mellett a legnagyobb élmény persze a fűszerpiac volt Újdelhiben, pont olyan, ahogy Schall Eszter képein is megjelenik: nagy zsákokban áll a rengeteg illatos-fényes-színes fűszer. Egészen új ízekkel is megismerkedtem, ettem citromos-borsos parázson sült kukoricát, mangó-sajtot és bételdiót, ittam fűszeres teát, új terek nyíltak számomra az ízkombinációk felfedezésében. A konferencia mellett volt egy felolvasásom is, az ottani magyarul tanuló diákok előadtak egy jelenetet A Fűszermadárból. Örök élmény, hogy ezeket megtapasztalhattam” – mesélte Szabó T. Anna.
