A Manchesteri és az Edinburghi Egyetem szakemberei megállapították, hogy az agyalapi mirigyben található pars tuberalis sejtjei speciális sejtek, amelyek annak függvényében reagálnak, hogy mennyi nappali fény éri őket, ezzel belső genetikai naptárként szolgálnak az állat számára.

Ezeknek a "naptársejteknek" a működése nagyon változó az év folyamán, ami különböző fehérjék termelését eredményezi a téli és a nyári hónapokban. Ez a proteinek közötti átkapcsolás irányítja a birkák és egyéb emlősök cirkannuális ritmusát, vagyis az évszakok változásához való igazodását.

"A kutatókat régóta foglalkoztatja, hogy hány állat változtatja meg teste fiziológiai működését az évszakoknak megfelelően" - mondta a tanulmányt vezető Andrew Loudon, a Manchesteri Egyetem professzora, hozzátéve, hogy a változó környezethez való alkalmazkodás növeli az állatok túlélési esélyeit.

"Néhány állat például téli álmot alszik, míg mások, köztük a birkák, a téli hónapokra időzítik a párzást, hogy tavasszal hozhassák világra kicsinyeiket, amikor több táplálék áll rendelkezésükre" - magyarázta a szakember.

"A kutatók egykor úgy vélték, hogy az embereknél nem figyelhető meg ilyesfajta szezonális alkalmazkodás, ám közelmúltbeli vizsgálatok azt mutatták, hogy valószínűleg másképp áll a helyzet és bizony szezonális eltérés figyelhető meg a fertőző betegségekkel szembeni védelemben" - húzta alá Shona Wood, a manchesteri intézmény munkatársa.

A Current Biology című folyóiratban közölt tanulmányt három évig készítették a kutatók, egyebek között birkákat vizsgálva - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon. (4)