A tizenkét esztendős hím állat, Duncan augusztus végén érkezett a parkba, és bár még nem tudni, hogy véglegesen itt marad-e Magyarországon, a nagyközönség már megnézheti az állatot - olvasható az állatkert közleményében.

A takinok a Himalája keleti vidékén, India, Mianmar, Kína és Bhután területén élnek. Mivel ez az élőhely igen változatos, a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás jegyében a törzsfejlődés során a takinok négy típusa és több alfaja alakult ki.

A szecsuani takinok súlya általában 250-350 kilogramm közötti, de a nagyobb termetű bikák 400 kilogrammnál többet is nyomhatnak, marmagasságuk 107-140 centiméter közötti. Nagy fej és erőteljes testfelépítés jellemzi őket, különösen a nyak, a mar és a váll tájékán, viszont az állatok fara kifejezetten izomszegénynek mondható. A bikák és a tehenek egyaránt szarvat viselnek.

Az összes többi takinhoz hasonlóan a szecsuani takinok állománya is csökkenőben van, megritkulásuk fő oka, hogy a takint ősidők óta vadásszák különleges ínyencségnek számító húsa, illetve bundája, szarva, trófeája miatt. Ugyan egyes területeken ma már tilos rájuk vadászni, máshol pedig engedély alapján, előzetesen megállapított kvóta szerint lehetséges a kilövésük, az orvvadászat és a természetes életterek átalakítása miatt az állomány fogyatkozását nem sikerült megállítani.

Ezeket a különleges patásokat az európai természettudósok már a XIX. század közepén felfedezték, a széles nyilvánosság körében azonban nem számítanak közismertnek. Ennek egyebek mellett az is az oka, hogy nagyon kevés állatkertben mutatják be őket.

A takinok európai szaporításához a Fővárosi Állat- és Növénykert új tenyészállomásként csatlakozott, ennek első lépése Duncan érkezése. A későbbiekben egy nőstény állat is várható a szaporítás miatt, az azonban még nem dőlt el véglegesen, hogy a magyar főváros állatkertje hosszabb távon a szecsuani, vagy pedig a mismi takinokkal fog-e foglalkozni. (4)