A jogszabály a "jóhiszemű" eladósodott magánszemélyeknek teszi lehetővé, hogy - egy területi csődhatóság által kijelölt csődbiztos felügyelete alatt - átütemezzék adósságaikat, egy maximum ötéves adósságrendezési ütemtervet kidolgozva és végrehajtva kerüljék el az adósságcsapdát.

Egy magánszemély akkor kérheti a törvény alapján létrehozandó területi csődhatóságtól fizetésképtelenné nyilvánítását, ha több hitelezőnek tartozik és a törlesztő részleteket esedékességüket követő 90 napon belül sem képes fizetni.

A fizetésképtelenné nyilvánítás automatikusan felfüggeszti az adós ellen indított végrehajtási eljárásokat. A törvény értelmében a csődbiztos rendelkezik a fizetésképtelenné vált személy jövedelméről, és képviseli őt a hitelezőkkel szemben. A csődbiztos az adós bevételeinek jelentős részét a tartozás törlesztésére fordítja, figyelemmel kíséri, hogy az adós ne költekezzék "irracionális" módon, és gondoskodik róla, hogy a törlesztések egyetlen hitelezőt se részesítsenek aránytalan előnyben a többiekkel szemben.

A jogszabály a hitelezőknek is lehetővé teszi, hogy csődeljárást indítsanak egy magánszemély ellen, ha annak adóssága meghaladja a 25 ezer lejt. A csődeljárás nyomán az ütemtervet fegyelmezetten betartó adós mentesülhet a tartozás egy részének visszafizetésétől.

Bár az Európai Unió tagállamainak egyharmadában és az Egyesült Államokban is létezik magánszemélyek fizetésképtelenségéről szóló törvény, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) áprilisban levélben fejezte ki aggodalmát a magáncsődről szóló törvénytervezet miatt.

A magáncsőd intézményének bevezetése ellen a bankok is tiltakoztak. Hazánkban több mint 800 ezerre tehető azon hitelesek száma, akik nem tudják időben fizetni törlesztő részleteiket.

A magáncsődről szóló - a kormánypárti és ellenzéki frakciók által is támogatott - törvényt tavaly a szenátus is elfogadta, így hatályba lépéséhez már csak Klaus Iohannis államfő aláírására van szükség.