Leírás:
A Boa constrictorok a boafélék (Boidae) családjába tartoznak. Alsóbb rendû kígyók. A végtag maradványok a kloaka nyílásuk két oldalán egyértelmûen felismerhetõek kis karmok formájában, melyeknek a párzásnál van szerepük. A hímeken jóval nagyobb, mint a nõstényeken. Amennyire az élõhelyük, úgy a méretük, színezetük és mintázatuk is nagyon változatos. 1.3 m-5.5 m-es hosszig nõhetnek és valószínûleg a Dél-Amerika északi részén élõ törzsalak nõ legnagyobbra. Jelen pillanatban 10-11 alfaját, alfajonként 1-9 változatát tartják számon. A mai napig nem tisztázott, hogy a Boa constrictor melanogaster külön alfaj e, vagy csak a Boa constrictor constrictor egy változatáról van szó. Ugyan ez a helyzet a Hog Island boával, melyet egyes szakértõk a Boa constrictor imperatorhoz sorolják, míg mások külön alfajként kezelik.
Életmód:
A fiatal példányok általában kisebb fákon és bokrokon töltik idejük nagy részét. A növekedésük elõre haladtával azonban egyre inkább a talajhoz kötõdnek. Itt vadásznak és itt is keresnek búvóhelyet maguknak, bár kifejlett korukban is szívesen másznak fára. A vadonélõ Boa constrictorok meglehetõsen vadak. Ha vadbefogott állatokat vásárolunk legyünk ezzel tisztában. Agresszív viselkedésüket a vadbefogott állatok csak ritkán vetkõzik le, vagy csak hosszú évek sora alatt válnak nyugodtabbá. A fogságban született, generációk óta szaporított Boa constrictorok ellenben igen nyugodtak és könnyen kezelhetõ kígyók. Ha fiatal koruktól hozzászoktak a maceráláshoz, igen nyugodtan tûrik a fogdosást. A legszelídebb óriáskígyók egyike.
Tartás:
Amennyiben Boa constrictor tartásra adjuk a fejünket, igyekezzünk minél fiatalabb állatokat vásárolni. Így figyelemmel kísérhetjük a növekedésüket bébi koruktól, és jobban kézhez szoktathatóak. Hazai állatkereskedésekben viszonylag gyakran beszerezhetõ állatok, de sajnos csak úgynevezett “terráriumi boákat” kapunk. Ezek több alfaj keverékébõl állnak és sajnos, a tiszta alfaj már nem felismerhetõ bennük. Ettõl függetlenül szépek és életképesek. Tartás és szaporítás szempontjából nincs különbség. Áruk jóval alacsonyabb tiszta vérû rokonaikéhoz képest. Vásárlásnál tudakoljuk meg, hogy az eladó tisztában van e az állatok nemével. Ennek fontos szerepe lehet a késõbbiekben, amikor esetlegesen szaporítani szeretnénk kedvenceinket. Nézzük meg a kiszemelt kígyót tüzetesen. Nincs e rajtuk sérülés, külsõ élõsködõ (atka, kullancs). Az egészséges kígyók bõrének szivárványszínûen kell csillognia. Ne legyen rájuk száradva, és ne lógjon rajtuk a bõr.
Etetés:
A boák, mint minden óriáskígyó, testgyûrûinek szorításával öli meg zsákmányát. Erõs szorítása megbénítja a rágcsálók keringését és ez fulladáshoz vezet. Fogságban lehetõség szerint ne adjunk kígyóinknak élõ táplálékot, mert az egerek és patkányok komoly sebeket ejthetnek a kígyókon. Az a legjobb, ha közvetlenül etetés elõtt ütjük le a rágcsálókat és egy hosszú csipesszel kínáljuk azt kígyóinknak. Arra is nagyon ügyeljünk, hogy egyszerre két kígyó ne haraphasson rá ugyanarra az eleségre, mert annak végzetes következményei lehetnek. Vagy megfojtják egymást vagy a nagyobb kígyó benyeli a kisebbet, és így mindkettõ elpusztulhat. Ezért amikor etetünk mindíg maradjunk ott és figyeljünk állatainkra az utolsó falat elfogyasztásáig!!!!! 40-60 cm hosszú kígyónak 1 egér/hét 0,6-1 m 2-4 egér/hét 1-1,5 m 2 patkány/10 nap 1,5-2 m 3 patkány/2 hét 2 m felett 4 patkány/2 hét Ezek hozzávetõleges adatok amelyek rugalmasan változnak kígyónk mérete szerint.
Szaporítás:
Viviovipar (eleventojó) állatok. Az utódok elevenen jönnek a világra, de az embriókat fejlõdésük során az anyai szervezet közvetlenül nem táplálja. Amennyiben megfelelõen fejlett párral, esetleg tenyész-trióval (2 hím, egy nõstény) rendelkezünk, megpróbálkozhatunk a szaporítással. A hím kígyók viszonylag korán kb.: 2-2.5 évesen elérik az ivarérettséget és ekkorra már általában megfelelõen fejlettek is, hogy pároztassuk õket. A nõstény kígyók 2-3 éves koruk között, nem ritkán még elõbb is ivaréretté válnak, de a fejlettségük még közel sem a megfelelõ a szaporításhoz. Én azt tanácsolom, hogy 3.5-4 évesen már érdemes próbálkozni. Ekkorra elérhették azt a kondiciót, amellyel bizonsággal túlélhetnek 1 szülést. 1 nõstény kígyóhoz 2-3 hím egyedet tehetünk, így a hímek inaktivitásnak esélyét minimálisra csökkenthetjük. A sikeres párzásokhoz némi elõkészületekre van szükség. A hím és nõstény állatokat válaszuk külön augusztustól október közepéig. Ez pozitívan hat kígyóink párzási kedvére, amikor ismét összekerülnek. A szétválasztás ideje alatt világítás idõtartamát csökkentsük le 6-8 órára, ez szintén stimuláló hatással van kígyóinkra. A hõmérséklet éjszaka 22-23 C fok, nappal 23-26 C fok legyen. Ez idõ alatt ne párásítsunk állatainknak.
