Habár a pünkösd már elmúlott, e két fiatal zenésznek sikerült az ünnep békés-nyugodt hangulatát „visszacsempészni” a szürke és rohanó hétköznapok közé, május 22-e, csütörtök estéjén. Már a két hangszer összecsengésének a kombinációja hivatott erre, valamint a Farkas utcai templom szentélyének remek akusztikája is sokat számított, de döntő volt a zenei átélés, érzékenység, amellyel a felhangzó darabokat zenészeink megszólaltatták. Deák István két kortárs szólódarabbal is bemutatkozott: Carlo Domeniconi Koyunbaba (op. 19, d-moll) és Leo Brouwer Egy novemberi nap c. szerzeményekkel. Ez alkalommal újra bebizonyosodott: a XX. századi zene is lehet szép, élvezhető – feltéve, hogy jól játsszák. Ehhez a két műhöz párosult Benedetto Marcello barokk zeneszerző d-moll szonátája hegedűre és gitárra, majd Barthelemy Bortolazzi 3 téma variációkkal c. darabja. Ezek esetében a hegedű és a hegedűs kerültek a középpontba, a gitárt inkább „aláfestő”, összhangzattani szerepre kényszerítette a partitúra. Gyenge Balázs játéka szuggesztív volt, jól elkülönültek benne a dinamikai fokozatok, technikailag is jól felkészült, és ami talán a legfontosabb: tud „határozott”, de rendkívül „gyengéd” is lenni hangszerén.

Városunkban ritkán van esély hegedűre és gitárra írott zenét hallani, és remélem, Gyenge Balázs és Deák István II. éves Zeneakadémiai hallgatók máskor is betekintést nyújtanak kamarazenélési műhelyükbe.